Na sziasztok!

A mai nap, amilyen hosszú volt, legalább annyira eseménydús is. Lehet, hogy helyenként csapongani fogok, de megpróbálom sorjában összeszedni a dolgokat.

Tegnap este Tinával még hajnali kettőig beszélgettünk mindenféléről, családról, az itteni életről, és még nyelvtanozni is maradt erőnk. Sőt, amikor Tina lefeküdt én még éreztem magamban ahhoz is erőt, hogy Angry Birds-özzek, amit a 6os pálya többszöri sikertelensége után végülis feladtam. Reggel megint torokfájással ébredtem, ezt azt hiszem beleépítem a napi rutinomba. Reggelire meglepő módon szendvicset, és joghurtot ettem (egres ízesítésűt), majd lefojtottam egy bögre forró teával, meg egy pezsgőtablettával (köszönjük Emese.....öööö Krisztina). Aztán kockultam a facebook-on, skype-on, itt ott amott, majd dél körül jöttek a Dönciék, hogy megyünk ügyeket intézni.

A célok: TB számra interjú időpont egyeztetés, bankszámlanyitás, telefon kifüggetlenítése

Az eredmények: mindhárom sikerrel véve.

Részletek: Először is a Job Centernek nevezett munkaközvetítőbe mentünk, ahol sorszám húzása után leültem, és csendben várakoztam. Majd a szimpatikus fiatalember megkérdezte, hogy mi a francnak jöttem....persze kedves volt ám :) Osztán mondtam mi szél hozott ("mit beszél a szél??? mittudomén, nem beszélek szélül!"), mondta jólvan isten hozott, nem a szél, jövő keddre van időpont. Felírta egy cetlire milyen dokumentumokat vigyek magammal (pl: útlevél, repjegy, lakcímkártya, személyi stb stb, minél többet), meg hogy hányra és hova kell menni. Ott majd mindenféle furfangos kérdést tesznek majd fel, hogy honnan gyütté, és mit akarsz, meg ilyenek. Szóval jövő héten interjú.

Következő kör a bank volt, ahol már korábban neten kinéztem egy olyan bankszámlát, amihez végülis nem kérnek semmit, se itteni lakcímet, se munkaszerződést, pont olyan embereknek van, akik újonnan érkeznek az Egybesült Királyságba. Itt is elkértek mindenféle iratot, lemásolták a fénnyel, aztán nagy kedvesen meg is nyitották. Kaptam hozzá egy London útikönyvet, egy SIM kártyát, amin alapból van 10font, meg 50 nemzetközi perc, persze nekem már mindegy is, mert az O2-nél van SIM kártyám. Rögtön fizettem is be a számlámra pénzt, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak az emberek. 

Szóval mission 2 completed. 

Aztán bementem a telefonos boltba (itt minden telefonos boltot a lengyelek, vagy az indiaiak visznek), és kérdeztem, hogy mennyi lenne a Nokia2700-ámat függetleníteni. Aszondja a Jóska, nevezzük Vlagyimirnek,hogy 35 font, egy hét alatt kész. Mondom: kössznem, van inkább occsó telefon? Van, 20font. Vittem kezicsókolom. Mondjuk egy rakás szar telefon, de amire kell, arra jó, hívni lehet, sms-t írni lehet, hát kell ennél több? (kell, de azt majd később). És mivel vannak nemzetközi perceim, egyből fel is hívtam Anyát. Aztán mást nem. 

Miután a hivatalos köröket lefutottuk, sétálni kezdtünk a városban. Először a Castlecourt nevű bevásárlóközpontban korzóztunk, ami olyan Westend-szerű, nagyon karácsonyira volt feldíszítve, és nagyon sokan voltak benne. Engem alapból sem ragadott el ez a karácsonyi vásárlós hév, egyrészt mert még nincs munkám, másrészt meg ilyeneket a kedvesemmel szeretek csinálni. Egy idő után így is úgy elanyátlanodtam, mert körülöttem mindenki szerelmes volt, engem meg nem ölelt át senki. Azért fura de néha egy ölelés milyen rohadtul tud hiányozni az embernek. Itt az emberek kicsit még inkább idegennek tűnnek, mint otthon, de legalább nem rohannak. Mindenki lassan sétálgat, beszélget, de mégis érzem az egymástól való elszigeteltséget. Bár, mindez egy csapásra megváltozott bennem, amint átléptük a karácsonyi vásár kapuját. Mintha egy másik, békés világ tárult volna elém. Hétvégén nyílt, és azért eléggé másmilyen mint otthon. Itt épp a városháza előtti téren van, viszonylag nagy, és mindenféle náció képviselteti magát ételügyileg (nem, a magyarok nem). Voltak görögök, horvátok, németek, franciák, némelyikből több is, mint az egészségügyi határérték kívánatosnak tartotta volna, de hát ez van. Ezt kell szeretni. Sok árusnál vannak kézi készítésű dolgok, háziszappanok, pasminák, ékszerek, valahogy van egy fílingje. És itt mindenki békésen közlekedik, mosolyognak, nevetgélnek, és ez jó dolog. Bár valaki lehet már a sok sörtől. :) 

Sétálás közben mi is adtunk a kulináris élvezeteknek: kezdtük egy jó német wurst-tal, amiből fűszereset kértünk, helyette ultrabrutál csípőset kaptunk, köpni nyelni nem tudtunk, annyira csípett, Dönci jól járt 3 lány maradékával. Aztán Tinát rábeszéltük egy churros-ra (spanyol édesség, olyasmi a tésztája, mint a minifánknak otthon, csak hosszúkás), jó sok nutellával, majd meghaltunk mire 4en meg bírtuk enni. Aztán megjött Gergő, és kezdődött a forralt borozás. Legalább fűtött a meleg, mert 5 óra felé már igencsak kezdett hideg lenni. Utána átkocsikáztunk a másik bevásárlóközpontba, aminek egy hatalmas üvegkupola van a tetején, ahogy a képen látható. Belülről valami eszméletlen grandiózus az egész, és látni az egész várost fényben úszni, hihetetlenül szép.

Ebben a bevásárlóközpontban van a mozi is, ahol megnéztük a moziműsort, mert Tina holnap meg akarja nézni a Twilight következő részét, ami vessetek meg, de engem nem érdekel, mivel az előzőeket se láttam, és amúgy sem hoznak lázba az ilyen filmek. Szóval holnap azt lehet kihagyom. 

Ezután visszasétáltunk a vásárba, Adriék ittak mégegy forralt bort, és ettünk holland minipalacsintát is, ami nagyon finom volt porcukorral, és csokiszósszal leöntve. Mondjuk itt már a gyomorkapacitásom végénél jártam, de akkor is nagy élvezettel tömtem magamba. Utána egy sörsátorba mentünk, aminek a bejáratánál személyit kértek, hát jót nevettem magamban. Mondjuk Döncit szó nélkül beengedték. :P Ott a lányok epres sört ittak, ami végülis olyan, mint az otthoni ízesített sörök, nem volt rossz, de azért mégsem Citromos Gösser. :) Akkoris az az igazi. Bent nagyon meleg volt, és igazi káosz hangulat uralkodott egy idő után, úgyhogy jobbnak láttuk távozni. Holnapra az a tervem, hogy benézek a Belfast Metropolitan College-be, hátha keresnek angol tanárt, és egy ügyvédi irodába is el akarom vinni az önéletrajzomat, mert oda titkárnőt keresnek. Bár kérdés, hogy amíg nincs még meg az NI számom (a kinti TB szám) foglalkoznak e velem egyáltalán, de attól még nem lesz bajom, hogy megpróbálom. Ugye? :) 

A mai nap lassan véget ér, a hazaérés után megpróbáltam az új internet bankomat aktiválni, ami elég bonyolult volt, mert kaptam hozzá egy ilyen is távirányító izét, amibe mindig be kell ütni a titkos kódomat, amit megadtam (nem árulom el, hogy mi az), és mindig generál nekem egy új jelszót, amivel be tudok lépni. Kicsit furi, de végülis nem hülye ötlet. 

És végül a teljesség igénye nélkül pár érdekesség innen kintről, bár nem politizálok, de azért lássuk be, vannak dolgok, amik valahol természetesen jól működnek. 

Például: ha beteg vagy és elmész dokihoz, és felír gyógyszert, az mindig ingyen van, ha a környékbeli patikában váltod ki. A fogamzásgátló is ingyen van. És a víz is ingyen van, itt nincs vízdíj. És a gáz meg feltöltőkártyás, azért az kicsit meredek nem? Te töltöd fel a kártyádat x fonttal, és akkor annak megfelelően van gázfogyasztásod. Ezek nekem tetszenek. A város és a környék nagyon szép, ma azért volt alkalmam a belvárost is megnézni közelebbről, egy átlagos európai nagyváros, de mégis családias, és nyugodt. 

Szóval azért az elmúlt 3 nap sem telt eseménytelenül és legalább pozitívan is, mivel minden amit terveztem erre a 3 napra, meg is valósult, viszonylag zökkenőmentesen. Reméljük a sikerszéria nem szakad meg az első munka megtalálásáig, bár ha lehet akkor tartson még tovább. 

Ma azért kicsit jobban éreztem, hogy hiányzik az otthon, meg a barátok, mert a karácsonyi vásárban olyan meghitt volt minden, és ezt jó lett volna Veletek megosztani. De ami késik........az a vonat. 

Mára zárom soraimat, már így is hosszúra és unalmasra nyúltam, a végén senki nem fog olvasni.

Vigyázzatok Magatokra, egymásra, az otthonra! 

Puszi!