Na hello Mindenkinek!

Épp ideje volt újra írni. Bár bizonyára mindenki el volt foglalva a karácsonnyal, az ünnepi fergeteggel, ezért nem is baj, hogy nem írtam, így senki nem érezte rosszul magát, hogy nem jelentkeztem J Na, de most újra itt vagyok, és mesélek, remélem valamennyire szép dolgokat is.

Ugyebár kedden ott fejeztem be a történetet, hogy este már nem éreztem túl jól magam, és ez szerda reggelre sem lett sokkal jobb. Szerencsére a manósok nem hívtak, hogy mennem kéne, bár ha hívtak volna, se vagyok alkalmas semmire. Napközben tehát pihenni próbáltam, de délelőtt így is mennem kellett a karriertanácsadóhoz, azt meg nem akartam lemondani. Szóval nagy nehezen útrakeltem, hideg éppen nem volt, de a kedvemnek nem tett jót, hogy alig kaptam levegőt, és még pluszba hol rázott a hideg, hol folyt rólam a víz. Christine-nél nem is voltam aznap sokat, átnéztük közösen az önéletrajzomat, adott pár jótanácsot, hogy hol lehetne kicsit felturbózni, meg miket érdemes bennehagyni, és miket érdemes inkább kivenni belőle. Miután ott végeztem még volt annyi lelkierőm, hogy elmásszak boltba, mert mézeskalácsot akartam sütni, gondoltam milyen jó lenne kézzel készített ajándékot adni. Vettem gyógyszert is, ami olyasmi, mint a neocitrán, csak feketeáfonyás ízesítésű. Gondoltam az majd jobb választás lesz, mint a jóízű, citromos meleg hányás……hát ez sajnos rosszízű, meleg hányás volt…..de még egy fokkal annál is rosszabb. Szóval inkább azt gondoltam meggyógyulok magamtól, gyorsan, hirtelen, mert ettől a portól a gyomrom is felfordult. Szerdán a nap további részében már csak pihentem, filmet néztem, skype-oltam, mert arra se éreztem erőt, hogy egy helyben álljak. Aludni nem nagyon tudtam éjjel sem, be volt dugulva az orrom. Aztán mikor Jo hazajött szerdán este előszedett nekem egy rakás aromaterápiás üvegcsét, hogy válasszak, majd ő csinál nekem fürdőt, hátha kicsit jobban leszek. Aztán végülis eukaliptusz lett, ami kifejezetten jó megfázásra. Jobban is éreztem magam utána, jól betakaróztam és izzadtam ezerrel. Mondjuk másnapra jött ki rajtam a betegség nagy része, ami csak azért volt rossz, mert 3ra mennem kellett volna Declan-ékhoz takarítani. Aztán írtam neki egy sms-t, hogy mi a szitu velem, mitévő legyek. Mondta, hogy mivel kisgyerek van, ne kockáztassunk, de azért megkérdezte, hogy áthozza-e az ebédet, amire meg voltam hívva aznap. Mondtam, hogy köszönöm nem, de majd két ünnep között egyedül leszek, akkor esetleg, ha kellek, megyek takarítani és akkor akár lehet kajálni is.

Délutánra kicsit összeszedtem magam, akkor gondoltam nekiállok a mézeskalácsnak, hiszen maga a tészta baromi egyszerű volt, csak a formákkal voltam bajban. Így kb 3 óra alatt végeztem, mire papírból körbevagdostam a mintákat, fenyőfát, csillagot, szívecskét, hóembert, satöbbit. Aztán meg szenvedtem a tubusos cukormázzal, de végülis azt hiszem, sikerként könyvelhetem el az eredményt, egész mutatósak lettek. Ezzel az akcióval a napi aktivitás adagomat ki is merítettem, szóval a nap további részében megint csak pihentem. Pénteken kicsit már jobban voltam, aznapra beszéltük meg Jo-val, hogy kicsit elkezdünk rendet rakni, és szombaton már csak a nagytakarítással kell foglalkozni. Pénteken azért már fel is keltem, de utcára még nem mentem, pedig nem volt rossz idő, de azért nem akartam megint megbetegedni.

Szombaton Jo már korán felkelt, elment megvenni még pár maradék dolgot, utána nekiálltunk takarítani. Magamra vállaltam a fürdőszobát, abban már úgyis nagy rutinom van. Lemostam a csempéket, a polcokat, kipucoltam a vécét, meg a csapot, felmostam, és fel is porszívóztam. Szóval csillogott, villogott minden. Aztán kora este, amikor Jo még a földszintet takarította, én skype-oltam Szenteste a családdal, meg telefonáltam, megnéztem kinek hogy telik az ünnep otthon. Eleinte kicsit szomorú voltam, hogy nem lehetek ott, de aztán jó volt látni, hallani mindenkit, elnevetgéltünk. Késő este meg Jo-val nekiálltunk megteríteni, feldíszíteni az asztalt, elővettük a díszes tányérokat, raktunk ki gyertyákat, mindenhol díszek, meg karácsonyi képeslapok voltak. Kicsit túlzásnak éreztem, mert nálunk ez nem szokás, de végülis itt eléggé normális ez az agyondíszített, túlzó karácsonyi pompa. Jo meg egyszercsak feljött, hogy hát vett nekem valamit, de nem másnap akarja a nagy családi vacsi közepén odaadni, mert hát az nem olyan. Erre előhúzott egy üveg vodkát a háta mögül. Azt mondta whiskey-t akart venni, de emlékezett, hogy egy múltkori beszélgetésünkkor mondtam, hogy szeretem a vodkát, és így biztosra ment. Hát nagyon örültem neki, pont volt egy üveg kólám is, gyorsan koccintottunk egyet……meg aztán még kettőt. A díszítgetés után nekiálltunk megcsinálni a málnás sajttortát, kekszet törtünk sörösüveggel, meg habot vertünk kézzel. Ekkor már lehetett vagy hajnali 1, úgyhogy aludni mentünk, mert másnapra is volt elég dolog, délután meg jöttek a vendégek.

Vasárnap viszonylag időben sikerült is felkelnem, lementem reggelizni, amikor is Jo mondta, hogy nézzem meg a zoknimat, megjött a Mikulás…….először nem is értettem. Azt tudtam, hogy itt a Mikulás hozza az ajándékot 25én reggel, csak azt nem értettem, hogy nekem miért hozott volna bármit is, hiszen előző este kaptam egy üveg vodkát. De hát ott volt a zokni, telepakolva mindenféle ajándékokkal. Először oda se mertem menni, aztán Jo sürgetett, hogy nézzem meg, mert neki menni kell az apjáért. Hát kaptam pizsinadrágot, meleg zoknikat, körömreszelőt, tusfürdőt, sampont, dezodort, karkötőket, csokit, szappant, díszgyertyát, csak ámultam, és nagyon zavarban is voltam. Én meg kiszúrtam a szemüket a mézeskalács díszekkel. De hát Jo mondta, hogy tudja, hogy nekem most nincs pénzem, és ez nem is gáz, meg ilyenek. Akkoris azért elég szarul éreztem magam, egy darabig. De hát időm nem volt ilyeneken gondolkodni, fürödni kellett, meg készülni az estére. Felöltöztem csinosan, meg kisminkeltem magam, hogy legalább kicsit emberi formám legyen. Aztán felraktuk főni a zöldségeket, a sütőben sült a pulyka, meg a krumpli, meg a töltelék. Az asztal szépen meg volt terítve, minden készen állt. Jo 4 órakor elment az édesapjáért, meg a nagynénjéért, Betty-ért. Nagyon kedvesen fogadtak, ölelgettek, hoztak ajándékba csokit is. Aztán lassan asztalhoz ültünk, mi Jo-val előételnek füstölt lazacot ettünk pirítóssal, meg zöldsalátával. Harry, az édesapja, meg Betty levest ettek, azt mi ettünk előző nap este. Aztán főételnek ettük a pulykát, töltelékkel, meg rengeteg zöldséggel.  Desszertnek megettük a sajttortát, aztán jól tele is lettem. Ittam egy pohár bort, meg egy kis vodkát is. Harry sokat viccelődött velem, sokat nevettünk. Betty nagyon lelkes volt, mindent tudni akart rólam, sokat kérdezgetett. Aztán kitalálták, hogy menjünk át Bettyhez, nézzük meg az ő karácsonyi dekorációját. Hát nem túlzás azt mondani, hogy egy dekorbolt semmi volt ahhoz képest. Mindenhol külön karácsonyfa, minden párkányon képeslapok, díszek, fények. Félelmetes volt. Aztán Jo elment haza, mert jött Robert, és meg kellett neki melegíteni a vacsorát. Addig ott maradtam Betty-vel, meg Harry-vel, meg rengeteg vodkával. Bee Gees koncertet néztünk DVD-n, ők nosztalgiáztak, meg beszélgettünk. A harmadik vodka után azért már kicsit éreztem, hogy húz a fejem, aztán többet nem is ittam, nem akartam berúgni. Jo meg Robert is nem sokkal később megjöttek. Én akkor már nem akartam maradni, mert ők is mentek tovább az egyik nagybátyjához buliba. Hazasétáltam, kicsit még gépeztem, skypeoltam, meg filmet néztem. Tegnapra se volt semmi különös tervem, délután a Pisti ott volt Pécsen, vele is tudtam szerencsére skype-olni. Jo nem volt itthon egész nap Robertnél töltötte a karácsony másnapját, csak este jött haza. Nagyon fáradt volt, és bár tervben volt, hogy megyünk a barátaival este a városba, végül senki nem ment a baráti társaságából. Ő is leült a kanapéra, és nagyjából fél óra múlva el is aludt. Én nem voltam fáradt, meg ott volt nálunk a Benkó, meg az Ervin, velük skype-oltam úgy hajnali kettőig, szét is röhögtem rajtuk az agyam.

Ebből kifolyólag ma nem keltem korán, Jo már a városban volt, még pár dolgot be kellett szereznie, hiszen holnap reggel indulnak Robert-tel Skóciába egy hétre pihenni, szóval egy teljes hétig egyedül leszek. Mondjuk ehhez már valahogy hozzászoktam.

Ma megint beadtam sok helyre a jelentkezésemet, azonkívül segítettem Jo-nak lent rendetrakni, és most filmnézést tervezek. Declan írt, hogy holnap fél9-re mehetek takarítani, szóval holnap legalább lesz valami kis munkám. A munkaügyibe is be kellene mennem, utánakérdezni annak a sok sok levélnek, amit kaptam, hogy mit tehetek még, mire van lehetőségem. A hét tovább részére ugyanúgy álláskeresés a tervem, de aztán pár nap múlva megint pihi van, mert jön az újév.

Addig imádkozom, hogy legyen valami munkám, rendületlenül megyek a dolgok után, és remélem az új év majd valahogy meghozza várva várt sikert.

Remélem az ünnepek mindenkinek békében, szeretetben és örömben teltek, és aki csak tehette kipihente a munka fáradalmait.

Igyekszem a héten még jelentkezni, bár ha nem történik semmi érdemleges, akkor írni sem lesz miről.

Addig legyetek jók, és vigyázzatok Magatokra, meg egymásra is!

Puszi!