Fáj
Nem tudom, hogy mit tegyek,
unom ezt az életet.
Értelem már rég nincs benne,
csak egy kicsit jobb lehetne.
A szerelem mi bennem él,
sosem volt még ilyen távol.
A kétségek, és a félelem
utolérhet engem bárhol.
Ha magam mellett tudhatnám,
éjjel-nappal Őt várnám.
Egy vele töltött pillanat,
miért az életemet adnám.
Miért történik ez velünk?
Mit csinálok rosszul?
Hibáimért, bűneimért
Isten, ez a bosszú??
Sosem fájt még így szeretni,
Napokon át sírni, keseregni.
Miért nem változik a helyzet?
Ne kelljen többé szenvedni!!
Ha lelkemre száll az éj,
arcom párnába temetem.
Nem akarom elveszteni,
mert érzem, hogy szeretem.
Ha magam vagyok eltűnödöm,
ki vagyok, és mit akarok?
Csak tengődöm a nagyvilágban,
rémiszt, mit egy börtönsarok!
Haladok a mély felé,
szállok, zuhanok.
Fullaszt ez a sötétség,
de hova rohanok??
Közelednék felé futva,
mégis egyre messzebb kerül.
Egy életen át csak ölelném,
akárhogy is, nem sikerül.
Aranyékszer, pénz és luxus
ide egyik sem kell.
Hisz mindez pótolható,
tisztelettel, szerelemmel.
Közhely, mégis hiányzik Ő,
A csókja, test, érintése.
Azt kívánom újra lássam,
megtenném én bármit kérne.
Lábam alól csúszik a talaj,
hol találom a megoldást?
Szűnjön meg az egész világ,
hol lelhetek már megnyugvást?
Szükségem van megértésre,
kell valaki, hogy segítsen.
Kizökkentsen a mélységből,
küzdjön értem tűzön-vízen.
Te vagy
Bátran kelj, és ne csüggedj,
Még előtted áll az egész életed.
Mikor megfogantál nem tudtad,
honnan s hová visz majd az utad.
A szív, mely Téged akart már nem remélt,
testéből táplált, csak érted élt.
Az anya, mely Téged szült, boldog volt,
míg vele voltál, a bajra nem gondolt.
Azért küzdött a kínban, hogy világra jöjj,
hogy jóságot, szeretetet és türelmet örökölj.
Ha ő már nem lesz többé neked,
Akkor is tartson életben az emlékezet!
Mint mindenki te is porból lettél, s azzá leszel,
hogy a kettő között mit teszel azzal Te rendelkezel.
Ha van benned vágy, hogy megmutasd a világnak,
érdemes vagy arra, mit Tőled elvárnak.
Ne habozz, és tedd meg, mit hivatott vagy tenni,
másokon segíteni, és szeretetet adni.
Próféta vagy, Isten az égből csak Hozzád szól,
intelmet rejt minden szava, fogadd meg jól!
Ne légy gyenge, a harcot soha fel nem adhatod,
hogy életet ments, és utat mutass, ez a Te feladatod!!!
Bátran kelj, és ne csüggedj,
Még előtted áll az egész életed.
Mikor megfogantál nem tudtad,
honnan s hová visz majd az utad.
A szív, mely Téged akart már nem remélt,
testéből táplált, csak érted élt.
Az anya, mely Téged szült, boldog volt,
míg vele voltál, a bajra nem gondolt.
Azért küzdött a kínban, hogy világra jöjj,
hogy jóságot, szeretetet és türelmet örökölj.
Ha ő már nem lesz többé neked,
Akkor is tartson életben az emlékezet!
Mint mindenki te is porból lettél, s azzá leszel,
hogy a kettő között mit teszel azzal Te rendelkezel.
Ha van benned vágy, hogy megmutasd a világnak,
érdemes vagy arra, mit Tőled elvárnak.
Ne habozz, és tedd meg, mit hivatott vagy tenni,
másokon segíteni, és szeretetet adni.
Próféta vagy, Isten az égből csak Hozzád szól,
intelmet rejt minden szava, fogadd meg jól!
Ne légy gyenge, a harcot soha fel nem adhatod,
hogy életet ments, és utat mutass, ez a Te feladatod!!!
