Halihó!

Jelen bejegyzés nem máshol keletkezett, mint a repülőgépen. (netre persze csak később került fel)J Kicsit már untam magam. A felszállás közepesen volt szar, persze a fülem bedugult nyolcvanhatszor, fájt a fejem, kiszáradt a szemem, volt minden bajom. Aztán a Zsófitól kapott Joy-t kivégeztem másfél óra alatt még úgyis, hogy 250 oldal, és a háromnegyede divat-meg sminktanács, ami engem úgysem érdekelt.  Minek is érdekelne, amúgyis kurvajól nézek ki J Viszont nagyon érdekes tanácsokat olvashattam a Facebook-etikett rovatban…….néhányuk megfontolandó, pl: ne lájkolj orrba-szájba, mert ciki. J Mellettem amúgy nem ül senki, csak egyel beljebb egy angol bácsi, aki folyton azt nézi mit parázok, szerintem belül kicsit röhög rajtam. Épp Amszterdam és Belgium fölött húztunk el, Leeds és Manchester felé tartunk, és röpke 40 perc múlva meg is érkezünk Dublinba, ahol remélem jó cimborám Dönci már epekedve vár (muhaha). Épp csak kicsit van amúgy melegem, itt röviden elmesélném, hogy súlycsökkentés céljából végülis miket vettem fel (persze hálistennek az 1,3 kiló túlsúlyra nem kellett ráfizetnem a kedves és szépen mosolygó szőke lánynak köszönhetően – ha valakit érdekel, legközelebb elkérem a számát J ) nos tehát: alul egy darab farmernadrág, azon egy darab vastag béléses Nike melegítőnadrág. Kettő, azaz kettő darab zokni, egy téli térdig érő vastag, meg egy sima, megspékelve bőr westerncsizmával (like egy csöves kollégista), azután alul body, rajta póló, azon vékony pulcsi azon vastag (HOSSZÚNYAKÚ) pulóver, azon a Nike nadrágomnak a felső része (szigorúan béléses, cipzáros), majd télikabát…..épp kevéssé folyik rólam a víz…..amúgy nem J Természetesen a nagyrészét a vámvizsgálaton le is vetették velem, furán is néztek, hogy mégis melyik sarkvidékre készülök távozni. És még így is van annyira hideg a gépen, hogy fújom az orrom egész úton.

Egyébiránt a kiscsaládtól elbúcsúztam rendben, most épp azon reménykedem, hogy az uram is hazaérjen épségben Pécsre, őt nem a Dönci várja, csak remélhetőleg a Szilu, meg a maccsok. Apropó maccsok: hát vessetek meg, egyik búcsúnál sem sírtam, ott majdnem. (na jó, amikor a Hofi elment, akkor kicsit, de ott még relatíve erős is voltam).  A KisPelyhesem, meg a Puszedlim nagyon nagyon fognak hiányozni, most jó ideig nem ébredek arra, hogy valami („ valaki ül kint a szárnyon……..vala-MI!” – miből idéztem?) nyalja az arcom. És lehet a legközelebbi csirkepörim kapros túros galuskával sem landol a földön.

Aztán hogy mik is a tervek: ma alszom az tuti, holnap ébredek, amikor ébredek, az is tuti. Tina valameddig dolgozik, aztán elvileg megyünk megnézni a kiadó szobát, és nem ártana egy bevásárlás sem, merthogy alapvető dolgok (tusfürdő, dezodor, sampon) maradtak otthon. Mert ugye a 20 kiló, az 20kiló, még akkoris, ha valójában 24.3. J

Nem tudom nagyhirtelen, hogy most mit írjak, épp szép fényes városok felett repülünk, bár a kedves angol bácsi mintha rosszul viselné, hogy az arcába bámulva próbálok kilesni az apró ablakon…..szóval inkább elképzelem.  J Egy biztos, a repülést soha nem fogom megkedvelni, a szükséges rossz, és muszáj kategóriákba sorolom, persze Belfastból nem nagyon lesz már esélyem hazamenni , hacsak úszva nem a delfinek hátán. J

Ne feledjétek: A JEGESMEDVÉK NAGYON KEMÉNY ÁLLATOK! J