……igen, és ez különösen igaz az elmúlt másfél órámra, amikor is megírtam a blogomat közel ennyi idő alatt, és már időközben láttam, hogy nem menti el folyamatosan, az írást, gondoltam, akkor kimásolom egy dokumentumba, folytatom ott, és majd visszamásolom a blogba. Hát blogból nem lehet kimásolni. Mondom jólvan, akkor megírom, és majd idővel talán elmenti, és talán publikálni is tudom, hát nem így lett…..most lehetnék ideges, kicsit az is vagyok, de inkább előveszem a birkatürelmes énemet, és ha kissé rövidebben is, újraírom, persze azért a csoki elővettem.
Nos, tehát ez az elmúlt 3 nap igencsak hullámhegyesre, és völgyesre sikerült, volt ilyen hangulatom is, olyan is. Persze ez nem meglepő, mert jön a karácsony, ami alapvetően egy jó dolog, de egyedül vagyok, nem a szeretteimmel, és ettől nem feltétlenül jövök lázba. Persze Jo ezerrel pörög, és ez valamennyire rám is rám ragad, de még korántsem érzem én át ennek az ünnepnek a fontosságát….majd eltelik valahogy.
Pénteken ugye megint mentem takarítani, reménykedtem, hogy megint leszek legalább 4 órát, de sajnos nem így lett, csak kettő voltam. 10kor ugyanis a feleség mondta, hogy mennek a gyerekkel a könyvtárba gyerekdalokat hallgatni, meg játszóházba. Aztán gondoltam magamban, sebaj, remélem karácsony előtt több meló lesz. Hát ez sem így lett, ugyanis közölte velem, hogy idén már lehet nem is kell többet mennem, de majd szólnak sms-ben, hogy mikor kell, hogy legközelebb menjek. Erre mondtam, hogy bármikor ráérek, egyedül vagyok. A feleség kicsit ledöbbent, és megkérdezte, hogy hogyan, de hát nem vagyok férjnél. Mondom de, és gondoltam a kínos félreértések miatt a „férjnél vagy, de mégis akkor miért nincs itt a férjed” kérdéseket illetően, nagyvonalakban elmeséltem a történetet. Nagy ledöbbenés, fél perc néma csend, és kitört belőle az anyai ösztön. Mondta, hogy jaj hát ez borzasztó, szörnyű és különben is hogy bírom, és ha éhes vagyok szóljak bármikor, vesz kaját, főz, és átmehetek enni bármikor, sőt menjek karácsonykor is. Kedvesen megköszöntem és visszautasítottam, mondtam, hogy a főbérlőmmel töltöm az ünnepeket, de nagyon köszönöm a meghívást. A végén kedvesen hátbaveregetett és rámmosolygott. Aztán kijöttem az utcára és sírva jöttem haza.
1: Ez egy nagyon kedves gesztus, látszik, hogy vannak önzetlenül segítő emberek, akik akkoris az ember után nyúlnak, ha bajban van. Ez tényleg jólesett, és melegség járta át a szívemet, mert hiszen alig ismernek, és mégis…..ugyanakkor viszont
2: Egy szerencsétlen, apró kis porszemnek éreztem magam, akit agyontapostak inkább szánalomból. Tudom, hogy ez egy nagyon hülye felfogás, de itt állok két diplomával, egyedül a férjem nélkül, nincs munkám……hát szánnivaló lehetek, és ezt most újult erővel is éreztem. Nem tudtam ettől az érzéstől egy hamar szabadulni, pedig tudom, hogy nem erről az oldalról kellett volna megközelítenem ezt, de hát ilyen az, amikor az ember egyedül van.
Gondoltam jobban tenném, ha hazamennék és bemásznék az ágyba és az ünnepekig ki se mozdulnék, de ez nem segítene, és a kedvem sem lenne jobb, szóval ezt az opciót eltettük talomba. Aztán úgyis akartam ajándékokat nézni, bár abban a pillanatban, amikor megint nem volt semmi munkám, bevételem, még ez is hülye ötlet lett volna, és persze ahogy az sejtettem tovább taszított az érzelmi süllyedésben. Azért a Carroll’s olyan hely, ahova az ember szívesen elmegy, hiszen minden Írországgal, Észak-Írországgal és Belfasttal, sőt Guiness-szel kapcsolatos dolgot be lehet szerezni, kezdve a pólóktól, az öngyújtókon és hűtőmágneseken át a kapucnis pulóverekig. Már épp ki is néztem mindenkinek egy-egy klassz ajándékot, amit még nem is találtam volna drágának, de aztán rájöttem, hogy munka és pénz nélkül ez inkább csak álom maradt. Pedig tényleg olyan jó érzés volt azon gondolkodni, hogy a kis férjecském, és a barátok, meg édesanyám mit szólnak majd ehhez és ehhez, aztán bilibe lógott a kezem, és inkább kijöttem a boltból. Mivel az eső is esett, a kedvem nemhogy jobb nem lett, inkább csak rosszabb, ezért elindultam haza. Még beugrottam a frissen megkeresett 16 fontomat elköltöttem telefonfeltöltésre, hogy azért az otthoniakkal tudjak beszélni. Ezután beugrottam a LIDL-be, mert elfogyott a teám, és vettem panírozott csirkefalatokat, amivel úgy gondoltam, hogy elleszek egész hétvégén. Hazajöttem, megsütöttem a csirke egy részét, meg csináltam hozzá kukoricás rizst, és leültem falatozni. Annyi volt a tervem még aznapra, hogy megfürdök, kicsit rendbe szedem a szemöldökömet, és filmezek, bár ez az esetek többségében inkább csak Jóbarátokat jelent. Aztán evés közben csörgött a telefonom. Még hétközben találtam meg egy öregúr hirdetését, aki nyugdíjas és vak, ő keresett takarítónőt, illetve valakit, aki segít neki a házkörüli teendőkben. Ő hívott, hogy át tudnék –e menni hozzá, mert vannak más jelentkezők is, de szeretne mindenkivel személyesen találkozni. Mondtam neki, hogy 10perc felöltözöm és ott vagyok. Két-három utcával mellettünk lakik, gyalog 10perc alatt odaértem, jól is esett kicsit a hidegben sétálni. Kedves kis környéken lakik, szép, kis előkertes házikók mindenhol, parkokkal, játszóterekkel. David, az öregúr háza is egy kis kellemes kertvárosi ház, kandallóval, szép karácsonyi díszítéssel. Az asszisztense Sheila kísért be, David öleléssel és kézfogással köszöntött, és mosolygott, és bár tudom, hogy vak, de határozottan az volt az érzésem, hogy a szemembe nézett. Leültetett és elmesélte, hogy sok betegsége van, semmilyen vegyszert nem lehet használni a takarításhoz, elmesélte, hogy az étkezésére is nagyon oda kell figyelnie, nem eszik semmit, amiben tartósítószer van, nem eszik cukros dolgokat, és húst sem. Elmondta, hogy heti háromszor kellene menni hozzá, konyhát és fürdőt takarítani, de nagyon alaposan. Sheila segít neki mindenben, amihez kocsi kell, ő viszi bevásárolni, és orvoshoz is. Ugyanúgy 8 fontot fizetne óránként, ahogy O Reilly-ék. Ezután rólam kérdezgetett, hogy honnan érkeztem, mióta vagyok itt, mit csináltam eddig. Nagyon kedves volt és mondta, hogy a hétvégén jelentkezik majd, hogy mit döntött. Nem jelentkezett, ezt vehetjük egyértelmű nemnek is. Persze, mivel pesszimista vagyok, nem lepődtem meg, annak ellenére, hogy azért még egy ilyet jó lett volna karácsony előtt megcsípni. De hát megyünk tovább, és még 8000 elutasítás után jönni fog a tuti meló. Sheila az asszisztense hazahozott, pedig szívesebben sétáltam volna kicsit, hogy kiszellőztethessem a fejem, de nem volt szívem visszautasítani, olyan kedvesen ajánlották fel.
Az este további részében már csak filmeztem, Honfoglalóztam a barátokkal. Jo későn jött haza, és hihetetlen mennyiségű karácsonyi dekort hozott haza. Az angolok egyébként is megőrülnek karácsonykor, de Jo mondta, hogy az ő családja az fanatikus. Minden évben újabb és újabb dekort vesznek, persze a régieket sem dobják ki. Képeslapot is a kezembe nyomott vagy 20at, mert maradt tavalyról, de idén már legalább háromszor vett különböző képeslap szetteket. Vett kis gyertyákat, ajándékcímkéket, 3féle csomagolópapírt, angyalkákat, arany terítőt, hozzá passzoló tányéralátétet, szalvétát, és még hozzátette, hogy kell még venni gyertyát a héten. De így is már kezdünk átmenni ajándékboltba. Ettől mondjuk kicsit karácsonyiasabb a hangulatom, főleg, hogy van a szobámban egy kis gyertya, és egy zölden világítós műanyag karácsonyfa. Este Jo ajándékokat csomagolt, meg beszélgettünk. Kérdeztem, hogy mit vegyek ajándékba, mert azért nem illene üres kézzel beállítani ide sem, de mondta, hogy ne vegyek semmit, hiszen nincs munkám, meg pénzem se. Ekkor arra gondoltam, hogy esetleg csinálok bejglit, az úgyis tipikusan magyar, remélem ízleni fog nekik. Azonkívül meg maximum kis apróságokat veszek nekik, csak úgy jelzésértékkel. Így is valószínűleg tele fognak tömni kajával, szenteste lesz töltött pulyka, krumplival, mindenféle párolt zöldség, sajttorta, meg trüffel is (nem úgy, ahogy Rachel csinálta). Remélem a bejglit idén nem rontom el :P
Szombaton mire felkeltem Jo már nem volt itthon, bár hallottam, hogy nagy rohanásban volt már korán reggel is. A délelőttöt virtuális takarítással töltöttem, rendet raktam végre a Facebook-omban, mert nemsokára jön ez az Idővonal alkalmazás, és gondoltam kicsit rendet rakok, mielőtt az egész múltam újra felbukkan. Amikor Jo hazajött segítettem neki rendet rakni, este meg nekiálltunk felfúrni az új függönyt a konyhaajtóra, ami az udvarra nyílik. Nem sikerült túl szerencsésen, mert elég gyenge volt a fal, és néhány helyen lepattogzott, de órák alatt sikerült minden a helyére rakni, nem lett az igazi, de leesni nem fog. Mondjuk a végére Jo már kicsit ideges volt, elment boltba cigiért, és hozott haza valamilyen barackos snapszot, amit kólával és jéggel ittunk, elég fincsi volt. Jo már el is fáradt az egész napos rohangálásban, nem sokkal ezután le is feküdt, mert ma korán kelt.
Ma, azaz vasárnap ünnepelték a szüleinek az 50. házassági évfordulóját, ami elég furi, mert az édesanyja már meghalt, de azért megünnepelték. Ott volt Robert és a kislánya is, úgyhogy Jo kicsit jobbkedvűen jött haza. Folytattuk az ajándékcsomagolást, meg ablakot pucoltunk a konyhában, közben pedig beszélgettünk. Egy csomó dolgot elmesélt a magánéletéről, hogy milyenek voltak a korábbi kapcsolatai, hogyan ismerkedtek meg Robert-tel, én is meséltem neki pár dolgot magamról, és közben ittunk egy kis barackos snapszot. Jéggel, meg kólával egész finom. Közben délután mosogatás közben én is ügyes voltam, mivel tegnap Jo ejtett a kezére egy széket, be is lilult neki rendesen, én meg ma kivágtam egy izmos darabot a kezemből a törött teás kancsóval. Jót röhögtünk a hülyeségünkön, de azért vagy egy óráig vérzett a kezem, és fáj is. Nagyjából sikerült a nappaliban rendet rakni, most már nem úgy néz ki a lakás, mintha dekorációs hurrikán söpört volna végig rajta, kicsit karácsonyiasabb a hangulat. Jo adott a fájós kezem miatt mini kinder csokikat, és tegnap is kaptam tőle csokit, meg chipset is. Mire megjön a kedves férjecském nem csak dagadt leszek, hanem alkoholista is J Persze ez csak vicc, de azért jó, hogy ennyire odafigyel rá, hogy meglegyen a napi boldogsághormon bevitelem. J
Most skype-on néztem az X-faktor döntőjét, reméltem, hogy Muri Enikő nyer, de sajnos ő csak az év női hangja lett, persze Kocsis Tibi is megérdemelte a győzelmet.
A hétre nem sok tervem van, szerdán mennem kell a karriertanácsadóhoz, csütörtökön takarítani, azonkívül meg bejglit szeretnék sütni, ajándékokat keresgélni, meg persze munkát, ahogy szoktam.
Remélem Veletek minden rendben, jön a karácsony, szeressétek egymást nagyon, és vigyázzatok Magatokra.
Puszi!
