Halihó Mindenkinek!

Hogy vagytok? Mindenkivel minden rendben van? Remélem igen. Velem azért nem történik annyi minden, amit érdemes lenne elmesélni, de azért pár dolog mindig történik.

Ugye hétfőn írtam utoljára, hogy mik a keddi terveim, innen is folytatnám a mesélést. Hétfő éjjel elég rosszul aludtam, nagyon izgultam a kedd reggel miatt. Nem is bírtam korán lefeküdni, illetve lefeküdtem, de aludni nem bírtam. A Jóbarátok ment egész éjjel, néha-néha fel is riadtam rá, de úgy istenigazából nem aludtam egyáltalán. Egy csomó hülye álmom volt arról, hogy nem szól az ébresztőm, elalszom, nem érek oda, és nem lesz semmi munkám. Szóval tipikus első nap para volt rajtam :) Így végülis elaludni nem sok esélyem volt, mert óránként felriadtam, ezért 6kor nem is esett annyira nehezemre felkelni. Kipihent éppen nem voltam, de azért viszonylag frissen keltem.....ahhoz képest. Felöltöztem, hajat mostam, reggeliztem, aztán koromsötétben nekiindultam a munkának. Mivel nem tudtam reggel milyen a forgalom, ezért inkább korábban indultam el, nehogy véletlenül is elkéssek. Mondjuk tudtam, hogy hova kell mennem nagyjából, de azért mégsem teljesen. Annak ellenére, hogy koromsötét volt reggel, azért jó hangulatban indultam el. Ez persze köszönhető volt a zenének is, ami a telefonomról szólt. Copy Con Csá-ja, Busta C'mon-ja után kicsit felpörögtem, sőt még mondhatni tombolt is bennem a tettvágy. Az meg még pluszba rá is tett erre, hogy a buszon mosolygós emberekkel találtam szembe magam. Azért ez reggel 7kor valljuk be......FURA :) Már persze itt lehet nem, de ugye én a siralmak országából jöttem. Ott mindig mindenki igyekszik minél kevésbé kontaktba kerülni az emberekkel, itt meg kevés kivételtől eltekintve azért elég szociálisak az emberek. Odaértem a Queen's Square-re olyan 7:30 körül, lett volna még félórám, és viszonylag könnyen is megtaláltam a házat, bár azért a számozás nem volt éppen egyértelmű. Becsöngettem, mondtam ki vagyok, beengedtek. Amikor megláttam a pasit majdnem hanyatestem........Robert Downey Jr. kiköpött hasonmása.....aztán ki tudja, lehet tényleg az :) Declan O Reilly álnéven. A lakásuk mellesleg nem kicsi, két fürdőszoba van, azok sem a kisebb fajták, óriási nappali, két hálószoba, konyha, meg spájz. A feleség épp csak kicsit vágott szemű, persze nincsen nekem gondom a különböző nemzetiségűekkel, de bakker hogy kínaiak, meg japánok mindenhol vannak a világban :) Van egy kisgyerekük, olyan egyéves forma kisfiú lehet, de nagyon eleven, néha kis túlzottan is. Amikor megjöttem Declan el is ment, gondolom dolgozni, és az asszony kiadta a feladatomat. Először a két fürdőt kellett kitakarítani, elémvágott egy vödör vegyszert, gumikesztyűket, rongyokat. A vegyszerekkel szerencsére nem volt gondom, mindet ismertem, mondjuk ránézésre is már tudom, hogy melyiket lehet padlóra használni, általános tisztítószernek, csempére, tükörre, stb. Az első fürdővel viszonylag lassan haladtam, végülis nem volt nagyon nagy kosz, de ami volt azon látszott, hogy már elég régóta ott van. Tisztességesen lepucoltam a falat, a zuhanytálcát, a csapokat, kipucoltam a vécét, a pipereholmikat egyesével letörölgettem, felsöpörtem, aztán fel is porszívóztam. A kisgyerek mindeközben hol a nadrágomba kapaszkodott, és csúszott utánam, hol a porszívót tolta, amerre mentem, tündéri volt tényleg, de egy idő után azért inkább hátráltatott, mint segített. De hát kisgyerek, minden érdekli. Mivel egyedül ültem és suvickoltam a falakat, rengeteg időm maradt összeesküvés elméleteket gyártani. Az ember nem paranoid, én meg különösen, néha már már elővigyázatlanul nem vagyok az, de azért mégis érdekes gondolatok futottak át a fejemen. A fürdő ablakában találtam egy olyan régi borotvát, amit a borbélyok használnak, és azon gondolkodtam, hogy ezek biztos valami japán bűnszervezet tagjai, idecsaltak, és majd a borotvával kivagdossák a belső szerveimet, és eladnak a szervkereskedőknek. Azért a telefon a zsebemben volt :) Persze időközben azért jót röhögtem a saját hülyeségemen, de mindig jobb félni, mint megijedni. Ugyanakkor meg talán ha a híradóban nem lehetne mindig annyit szörnyűséget hallani, az ember is kevésbé lenne gyanakvó, de hát ez van sajnos. Vért sehol nem találtam, meg levágott ujjakat se, úgyhogy a továbbiakban nem aggódtam.

A 2. fürdőben kevesebb volt a kosz, viszont pipereholmi volt vagy negyvenszer annyi. A feleségnek, ha nem volt 70 különféle parfümje, akkor egy se, a legtöbbjükön azért nem látszott a rendszeres használat nyoma. Bár, ha a minden napra egy parfüm elvét követjük, akkor nem is sűrűn kerülnek elő egy évben. Na, azokat végigpucolni volt a kemény. Az egyéb takarítási folyamatokban hatalmas otthonról szerzett rutinom, és tapasztalatom van, szóval nem volt gond. Itt is porszívózással végeztem, ekkor lehetett már 11 óra, bár úgy számítottam, hogy csak két órát kell ott legyek, mert előre ez volt megbeszélve. Persze titkon reméltem, hogy több óra, több pénzt is jelent. 

A fürdő után következet a konyha, ahol nem is inkább a takarítói tapasztalatomat kellett bevetni, hanem minden logisztikai képességemet, és az se volt hátrány, hogy régen sokat játszottam fakockával meg legóval. A konyha úgy néz ki, hogy van kb 8 darab szekrény, fiókokkal, de a konyhában lévő cucc az 20 szekrényre való. Feleség azt mondta, pakoljak el. Há mondom hova, meg hogyan? Találjam ki. Mondom jól van, kérek 5 perc gondolkodási időt. Aztán végülis igyekeztem kis tornyokat építeni az üvegtésztákból, meg konzervekből, az üres helyeket meg kibéleltem zacskós, és puha dolgokkal. De így is minden újabb szekrény kinyitása után halmok borultak rám. Egyszerűbb lett volna az egészet úgy ahogy van kipakolni valahová és előről kezdeni. Akkor persze még azóta is ott lennék :) Közben lepucoltam a polcokat, a mikrót, tűzhelyet, a szakácskönyveket is, és tovább építgettem a tornyokat. De egy kettes erősségű földrengés ott nagyon komoly károkat okozna :) A jenga ehhez képest gyerekjáték. Végülis délig kellett maradnom, és rendben ki is fizettek, azért nem volt rossz a 8 órás órabéremmel 32 fontot keresni ennyi idő alatt, de lehetne még sok ilyen munkám :) Holnap meg mehetek megint, remélem megint lesz munka bőven, bár ahogy azt a lakást elnézem lehet mit csinálni. 

A takarítás után nekiindultam a városnak úgy terveztem, hogy bemegyek pár munkaközvetítőbe, előző nap az Apple mukaközvetítőtől meg is kerestek, hogy be tudnék e menni. Előbb a bankba mentem, mert onnan is jött levelem, hogy az új bankszámlanyitóknak a személyazonosságukat igazolni kell. Ezt mondjuk nem teljesen értettem, mert megnyitni is csak eleve úgy tudtam, hogy elkérték az összes papíromat, de mindegy, kb 5 percig se tartott, újra lefénymásolták az útlevelemet, személyimet, meg a lakcímkártyámat. 

Ezután az Apple-be mentem, ahol ki kellett töltenem egy nyomtatványt, korábbi munkáltatókról, meg arról, hogy milyen munkát is keresek. Elméletileg Patricia-t kellett volna keresnem, de ő nem volt bent, hanem a munkatársa mondta, hogy milyen típusú cégekkel vannak szerződésben, milyen munkákra közvetítenek munkaerőt, és beszél majd Patriciával, és ha lesz valami munka, hívnak, de azért odaadta a névjegykártyáját is. Persze tudom én, hogy ez akár hónapokba is telik, de azért mindenesetre biztató, hogy emberszámba vesznek, és rám mosolyognak, és biztató szavakat mondanak. Még akkor is, ha nem igaz, azért jól esik a lelkemnek. Az Apple-ből, a Grafton munkaerő közvetítő irodába mentem, az viszonylag egy nagyobb cég, persze áttörést itt sem sikerült elérni, mivel a kedves helpdesk-es hölgy azt mondta, hogy minden elérhető munkájuk fent van a neten. Azon meg már gondolhatjátok, hogy rég túl vagyok :) A Grafton után úgy gondoltam, hogy gyalog megyek haza, az körülbelül egy óra lett volna, bár amennyire fújt a szél, lehet a duplája is. Legalább végre egyszer megnézem, hogy merre kell menni, mennyi ideig tart, hátha később, néha spórolás céljából gyalog megyek a városba. Azért elindultam, közben zenét hallgattam, elmélkedtem. Hideg nem volt, csak a szél fújt nagyon. Aztán félúton - bár már korábban, buszról is párszor nézegettem - bementem egy East Belfast Mission nevű irodába. Ez végülis nem munkaközvetítő, hanem inkább karriertanácsadó iroda. Bementem, mondtam ki vagyok, mi vagyok, nagyon kedvesek voltak itt is, mondták, hogy ők igazából nem munkaerő közvetítésből élnek, hanem tanácsadásból. Beküldtek Christine-hez, aki leült, elbeszélgetett velem, kikérdezett mindenről, a tervekről, elkérte az önéletrajzomat, ki kellett töltenem egy csomó papírt, hogy milyen típusú munkákat keresek. Ebben a Stepping Stone nevű programban végülis csak tanácsokat adnak, hogy hogyan tudnék sikeresebb lenni a munkaerőpiacon. Gondom nem lesz belőle, még talán hasznom is származhat innen. Rendszeresen járnom kell majd tanácsadásra, ennek lehet majd csak hosszabb idő múlva lesz látható eredménye.

Ezután boltba mentem, ha már volt bevételem, vettem pár dolgot, mert már kezdtem kifogyni a kajából. Hazaértem olyan 4 körül, agyilag kicsit le voltam nullázva, úgyhogy az este tovább részében már csak pihentem, filmet néztem, meg az otthoniakkal beszélgettem. Jött a vízvezeték szerelő, mert valami baja lett a vécének. Körülbelül 2 percet volt itt, valamit bütykölt, aztán itthagyott egy 60fontos csekket. Amikor Jo meglátta, majdnem szörnyethalt, olyan ideges lett, hogy meg se mertem szólalni. Hát ja, itt is vannak zsiványok. 

Szerdán nem terveztem sehová se menni, igazából volt itthon is elég dolgom, ki kellett porszívóznom a szobámat, végre ruhákat is mostam, mert a sötét színű ruháimból kezdtem kifogyni, meg végre kicsit nőiesebbé is varázsoltam magam egy epillátor segítségével, na nem mintha eddig nem lett volna rá időm, de mégis, mivel nem volt kinek tetszeni, hát nem volt kényszerem rá. Végigfutottam a szokásos köröket álláskeresés frontján, ami szóba jött arra jelentkeztem. Ebédre még maradék kaját ettem, sütöttem ilyen krumplis kenyeret, ami egy tipikus itteni kaja, azt is elmajszoltam. Este már csak kockultam, Jóbarátok néztem, rendet raktam végre a cuccaimat között a laptopon, zenéket töltögettem.

Ma elég szarul ébredtem, és ma se mozdultam ki a lakásból nagyon, napközben végigfutottam a szokásos oldalakat, küldözgettem az önéletrajzomat, azonkívül végre kicsit honfoglalóztam a Krisztivel, meg főztem, megcsináltam a maradék karajomat, meg isteni finom főtt-sült krumplit csináltam hozzá. Jól bekajáltam, most meg már csak döglök, mert holnap reggel megint 8ra megyek dolgozni. Különösebb tervem nincs, hogy hova tudnék még bemenni munkaügyben, de majd mászkálok, aztán csak találok valamit.

A hangulatom most viszonylag szar, aztán majd lesz jobb, most nem jó. De hát hullámvölgy után csak hullámhegy jöhet. Addig meg majd sok Jóbarátokat nézek, hogy legyen min röhögni......mert egyébként úgyis csak sírnék időnként.

Remélem otthon mindenkivel minden rendben, vigyázzatok nagyon magatokra, meg egymásra is.

Puszi!