Halihó! 

Kicsit már elkezdtem álmosodni, ezért gyorsan megírom a blogbejegyzést, mielőtt elalszom. Különbenis itt van Adri, nemsokára elvileg zumbázunk, szóval elkezdem most a bejegyzést, és majd utána befejezem. 

Ma végre (bár nem örültem neki) esőre ébredtem, nem volt halálos, és még csak sokáig sem tartott. Bár a reggelek nálam inkább délelőtt kezdődnek, mivel éjjel későig fent vagyok, és nem vagyok hozzászokva az egyedüli, maccsHofinélküli alváshoz sem, és ezért nem is alszom túl jól. 11körül szedtem össze magam, tejmüzli kombinációval indítottam a napot, aztán a szokásos állásportálok átnézése következett. Ma is elküldtem úgy 15-20 önéletrajzot, a jórésze mind a karácsonyi időszakra szóló eladói, vagy telemarketinges munka, de ha megkapnám valamelyiket már az is nagy előrelépés lenne. Persze karácsony előtt biztos nem szívesen vesződnek olyannal, akinek nincs eladói tapasztalata. Márpedig nekem nincs. Bár ezt nekik nem kell tudniuk, de még ha értenék is hozzá, azért az itteni pénzekkel még sokszor bajban vagyok, meg kellene tanulnom még bánni velük. Minden pénzérme másmilyen, más alakú, más színű és azért még gondolkodom erősen, mikor fizetek, hogy mi micsoda. :) De hát majd idővel......:) 

1óra körül útrakeltem, már nagyon szép volt az idő, a nap ugyan nem sütött, de lehetett vagy 12-13 fok, ami azért télikabátban nem egy egyszerű menet. Bár az uram ma feladta a csomagomat, ezért remélem egy héten belül ide is érnek a különböző hőfokra állítható kabátok. Mert a kapucnis pufikabát itt még nem nyerő. Főleg, hogy az itteni fiatalok még este is pulóverben mászkálnak, és nem úgy tűnik, mint akik fáznak. Bár a legtöbben megedződnek a babakocsi tologatásban, errefelé ugyanis nagy divat nagyon fiatalon szülni, aztán mindenféle segélyből élni. :) Van, ami nem csak a nemzetiségtől függ. 

A mai tervek között szerepelt az Office Angels nevű közvetítő cég felkutatása, ami tegnap nem sikerült. Hát elmondanám, hogy ma megtaláltam, és ki volt írva az ajtóra, hogy az iroda bezárt, és a Dublini központot lehet hívni.....hát én azzal mi a francot kezdjek Belfastban?? Szóval ezt a kört buktam. Aztán ugyebár meséltem a nőről, aki telefonon hívott tegnap valamilyen munka miatt. Mivel féltem telefonon visszahívni (mert azért a megértéssel még néha hadilábon állok), ezért inkább megnéztem térképen hol van az iroda és személyesen beballagtam. Mégiscsak talán a személyes kontakt valamivel többet ér. Viszonylag könnyen megtaláltam az irodát, nem volt valami bizalomgerjesztő környéken (mint ma este megtudtam Döncitől, a belvárosban az az egyik legzűrösebb utca, ami nem is volt olyan meglepő tekintve, hogy az utca végén rögtön sátrazós tüntetésbe futottam, nem tudom mi ellen tüntettek, csak a korrupció szót véltem felfedezni több transzparensen). Na de felmentem a Topaz Promotions feliratú irodába, ahol egy szimpatikus szőke leányzó fogadott (bakker, itt minden jó csak szőke!!!! Kriszti mekkora sikered lehetne itt). Elmondtam neki, hogy tegnap elküldtem az önéletrajzomat, de jobbnak láttam személyesen bejönni. Azt mondta, hogy holnap 1:45re van is időpont, hogy bejöjjek, a lényeg, hogy csinosan legyek felöltözve. Valójában az álláshirdetésből nem derült ki egyértelműen, hogy milyen pozícióról van szó, de hát azzal nem veszítek, ha megnézem. Valamilyen marketinges cég a honlapjuk alapján, akik különböző cégek marketingjét végzik, de ebből végülis nem tudtam meg, hogy én hogy jövök a képbe. Remélem holnap okosabb leszek. Azt viszont észrevettem, hogy ha lenne IT, számítógépes végzettségem, már 500 különböző munka közül választhattam volna.....komolyan. Meg azért azt is érzem, hogy biztos nem az első munka lesz a nyerő, amit felajánlanak, de ha már van opció akkor mégsem leszek annyira elveszve talán. Meg hát amíg nincs meg az NI számom, addig úgyis meg vagyok lőve. 

A Topaz után úgy gondoltam, hogy nem sietek haza, sétálok, és végre vittem fényképezőgépet is magammal. Rakok majd fel képeket, ha ide nem is mindet facebook-on is majd találhattok többet. 

Végigsétáltam a várost, néhány boltba be is néztem, nézegettem az árakat, de egyelőre engem ezek még nem érintenek. :) De majd ha.....akkor igen :) Bementem a Belfast Welcome Center-be, ami igazából egy turista információs központ, szállást lehet foglalni, repjegyet, meg mindent, ami egy turistát érint. Engem ebből nem sok minden érdekelt, volt viszont ajándékbolt, ahol kicsit elidőztem......még nem vettem semmit, de már kinéztem, hogy mit fogok majd egyszer :) Volt sok sok szép dolog, és ilyenkor mindig eltervezem, hogy én azért is nagyon nagyon jól fogok itt élni, és jól fogom érezni magam. Majd csak akkor persze, ha végre az uram is itt lesz. Pedig így is ha meglátok valamilyen szép ruhát mindig arra gondolok, hogy de szívesen megvenném neki, mindig látok dolgokat amikkel nagy örömet tudnék neki okozni, de majd ez akkor meg is fog történni, ha futja rá :) :) 

Indiaiékhoz nem mentem be, bár tudom, hogy az én helyzetemben nem nagyon kellene válogatni a melók között, de azért azt hiszem bármi szart (már bocsánat) nem vállalok el. Tudom én, hogy nem kéne most visszautasítanom dolgokat, de azért a csávó nagyon nem volt szimpatikus, és hát elég érdekes is volt, amit mondott. Elhiszem én, hogy teljesítményarányos a bérezés, de ő nap végén miből tudja, hogy a kasszából mennyi bevételt csináltam én, és mennyit a másik srác (aki meg ráadásul orosz is volt, azokat meg utálom). Szóval érdekes, de azt hiszem, ha még hónapok múlva se lenne melóm, akkor sem bánnám meg, hogy ezt nem vállaltam el. Jönni fog ha nem is sokkal, de ennél jobb.

Lassan két órás sétálás után úgy gondoltam, hogy hazamegyek, amúgy is mennem kellett Connswater Shopping Centerbe, mert ugye megjött a paplanos paplanom :) Felszálltam a buszra elmentem Connswater-ig, bementem még a Poundland-be, ahol ugye minden egy font. Nagyon jó dolgok vannak, tuti, hogy sok alapvető dolgot is itt fogok beszerezni. Lehet kapni Strepsils-t, meg Panadolt is. Vannak kozmetikumok is, és tényleg olcsók. Ma arra vetemedtem, hogy vettem magamnak egy zacskó chips-et, ami igazából egy nagy zacskóban 6 kis zsacskó....szerintem hülyeség, mert én így is megettem 3at minden gond nélkül :) Vettem végre egy üveg vizet is, meg tésztás levest, mert valami melegre vágytam. Főtt kaját nem igazán ettem mióta itt vagyok, mert Tináéknál nem állok neki főzni, az ő kajájukba nem eszek bele, mert ahhoz nincs pofám. Majd ha végre átmegyek Jo-hoz, remélem hamarosan, ott majd talán tudok egyszerűbb kajákat főzni magamnak. Igazából sokszor vagyok éhes, bár azért eszem, csak nem feltétlenül rendesen, és így hamarabb is megéhezem. Viszont csokit azóta nem ettem, hogy itt vagyok, ami nálam már felér egy elvonókúrával. :) De holnap lehet arra is beruházok. A kaja egyébként tényleg nem drága, de én mindig azt veszem most alapul, hogy nincs munkám, és azért kajára is sajnálom a pénzt (most Édesanyámat, és a kedves páromat elönti az ideg.....de drágáim nem lesz ez mindig így). Pár nap után azért észrevettem, hogy kevesebbel is beérem, a bőséges reggeli a fontos, utána még úgyis órákig mászkálok a városban, mikor este hazajövök eszek valami kis egyszerűt, aztán már nemsokára fekszem is le. Meg amikor skype-olok valakivel észre sem veszem, hogy éhes vagyok, de utána mégis jobban feltöltődöm, mintha egy egész disznót ettem volna meg. Jövő héttől meg fotoszintetizálok :) 

Szóval megvettem az update1-es étkeimet és átrobogtam az Argosba a fincsi meleg paplanért. 9font volt, ami még otthoni viszonylatban sem drága, viszont a huzat többe kerül rá, mint maga a paplan. És olyan okos voltam, hogy azt nem küldettem az urammal. Majd lehet kérek kölcsön a Tináéktól, vagy a Dönciéktől, vagy hátha Jo-nál is lesz. Hazabuszoztam a pakkommal, leültem, skype-oltam. Aztán visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez, Adri itt volt és Playstation-ön Zumbáztunk a csajokkal. Jól le is izzadtam, de nagyon jól esett. Utána a forró mézes tea is jobban csúszott. Remélem ilyet majd csinálunk rendszeresen. Hiányzik a mozgás is, a kangoo nagyon nagyon, de remélem idővel majd itt is folytathatom. 

Most a nappaliban ülök és gondolkodom. Néha nagyon jól érzem magam, és bizakodó vagyok, néha meg teljesen el vagyok anyátlanodva. Gondolom ez így természetes. És én tudom, hogy ez nehéz, mert ha itt lenne a Drágám, biztos könnyebb lenne, de erős vagyok és nem adom fel. A Tináékkal sem érzem még olyan felszabadultan magam, ők ketten jól elvannak az Adrival, egy helyen dolgoznak, van miről beszélniük, és én inkább ilyenkor meg sem szólalok. Pedig nem vagyok az a nagyon visszahúzódó fajta (ki hitte volna), de most mégis néha egy szociális csőd vagyok. Meg is lepődök magamon, hogy hogy lehetek ilyen esetlen, hiszen mi vesztenivalóm van......gyakorlatilag semmi. De néha nyitnám a számat, aztán mégsem. Amikor meg egyedül vagyok, akkor szinte nem aggódom semmin, nyakamba veszem a várost, bár többnyire még céltalanul bolyongok, de jól érzem magam. Ha látok valami vicceset, még el is nevetem magam az utcán. Gyorsan változik igazából a hangulatom, és bár van kinek a vállán kisírjam magam, hiszen mindennap beszélek az otthoniakkal, mégsem ugyanolyan, mint amikor fizikailag nyugtat meg valaki. Ezek persze kezdeti nehézségek, nem akarok depressziós blogot írni, mert egyébként meg tényleg szép város Belfast, és eddig az emberekben sem csalódtam, bár még nagyon az elején vagyok. Az első benyomásaim pozitívak voltak, és azért ez napról napra segít továbblendülni. 

Szóval nem nyavalygok, mert tényleg jól vagyok, élek, remélem otthon is Mindenkivel minden rendben van. Nagyon vigyázzatok Magatokra! Az erő legyen mindenkivel! Mert minden megoldható ésszel kézzel, és sok sok szikszalaggal! :) 

Puszi Mindenkinek!