Halihó Mindenki!
Remélem Mindenkivel minden rendben van otthon, ma úgysincs sok mesélnivalóm, inkább majd Ti meséljetek.
Hajónapló, figyelem! A huszonhárom egész kilencet egy tizedessel kerekítsük fel. Időutazásunk célja megmenteni egy ősi állatfajt a kihalástól. Ezidáig vízi életnek semmi nyoma, de meg fogom találni! Ha egy másik fekete lyukat kell is vágnom az univerzumba, megtalálom, Uram! (honnan van?)
Reggel fejfájással keltem, valami bajom mindig van már reggelenként, ez biztos a rosszul alvástól van. Bár most nagyon kényelmesen aludtam, és az új paplan is rendkívül meleg volt....néha túlságosan is meleg :) meg nem volt aki alámellém bújjon :( Nagyon bereggeliztem, két fullos szendvicset tömtem magamba, és azt még lefojtottam egy bögre kakaóval. Utána beültem a meleg kádba, majd meghaltam. Mivel tegnap megmondták az irodában, hogy öltözzek fel csinosan, úgy tettem, bár az én esetemben ezek lehetetlen vállalkozások szoktak lenni. Viszonylag gyorsan ki is sminkeltem magam, így az átlagosnál normálisabb fejem lett, már bele mertem nézni a tükörbe. :) Mindenesetre bizalomgerjesztőbben néztem ki, mint egy órával azelőtt. Bebuszoztam a városba, aztán mivel még elég korán voltam, kicsit sétáltam. Nem volt rossz idő, de nagyon fújt a szél, és néha csöpögött az eső is. 3/4 kettőkor pontban megjelentem az irodában, ahol várt már rajtam kívül még 3 delikvens, két srác, meg egy csaj, bár elsőre vágóhídi malacnak saccoltam (de egy rohadt szemét vagyok!!!!). Kaptunk egy jelentkezési lapot, ahol két oldalon keresztül kérdéseket kellett megválaszolni, például, hogy eddig milyen kereskedelmi területen volt tapasztalatunk, dolgoztunk e már csapatban, és ha igen hogyan járultunk hozzá a csapat sikereihez. Több kérdés vonatkozott a jövőbeli terveinkre, és a munkában tanúsított elhivatottságunkra. Volt önértékelési rész is, ahol különböző tulajdonságainkat kellett értékelni az átlagostól a kiválóig. Eközben Sarah a kedves szőke lány kérdezgetett, hogy miért jöttem el Magyarországról, meg a férjem meglátogat e karácsonykor, nagyon cuki volt (ő mondjuk meglátogathatna karácsonykor :). Aztán Paul a direktor kettesével hívott be minket, Ryan a párom eléggé mogorva természetűnek tűnt, ugyanakkor nagyon is értett a dolgokhoz, ő biztos nem volt kezdő ezen a területen. Szerencsés párosításba kerültem. Paul mindenfélét kérdezgetett a jelentkezési lapunkról, meg elmondta, hogy mivel is foglalkozik a cég. Tulajdonképpen azért felelnek, hogy a szerződött partnereik marketingjét elvégezzék, akár a direkt marketing elvével, akár reklámok útján. Maga a feladat azért elég sokrétű és komoly lett volna, éppen ezért sem én voltam erre a megfelelő ember. Na, nem azért, mert alulértékelném magam, de marketing területen tényleg nincsen tapasztalatom, mégha azt nekik nem is kell tudniuk. Paul viszonylag sokat és gyorsan beszélt, a felénél már éreztem, hogy ez nekem nem nyerő, így hát annyira nem esetem kétségbe, amikor délután Sarah felhívott, hogy sorry de nem lett tiéd a meló, ha később van valami, majd hívunk. Így jártam. Így is csodaszámba ment volna, ha rögtön az első meló összejön. De már elindultam valamerre, ez is haladás :)
Interjú után kicsit még mászkáltam a városban, összegeztem magamban a dolgokat, aztán bementem a bevásárló központ melletti Tescoba kicsit körülnézni. Valami édességet akartam mindenáron venni, meg nagyon szomjas is voltam. 49 pennyért vettem Tescos izotóniás málnás italt, meg gondoltam kipróbálom végre a sokat emlegetett Christmas Puddingot, de azért a Tescos olcsó változatot vettem meg, hátha nem ízlik. NEM ÍZLETT. Nagyon nem, de mivel kifizettem, és kajával nem játszunk legyűrtem egy részét, és holnap majd a maradékot. Amúgy nem nagyon rossz, csak baromi cukros, és állatira tele van mazsolával, amit alapból sem komázok nagyon. Elindultam haza aztán úgy gondoltam, hogy ha már úgyis a buszon ülök miért ne nézném meg, hogy a másik irányba hol van a végállomás. Azt tudtam, hogy valami baromi nagy Tesconál áll meg, hát tényleg nem volt kicsi. Gondoltam, akkor oda is bemegyek, mert a belvárosi Tesco az csak ilyen kicsike volt. Itt is elnézelődtem egy félórát, aztán találtam párnát 1,47ért, ami szintén olyan volt, mint a paplan, össze volt tekerve kicsire, és amikor kibontottam szétugrott (hipp hopp így lett a chocapic). Ennyi pénzért a hülyének is megéri, hát még nekem. :) A pénztárnál arra lettem figyelmes, hogy az előttem álló néni kedvesen maga elé engedett volna, mert csak két darab termékem volt, de megköszöntem és visszautasítottam. A mögöttem lévő néni pedig a bal könyökével már a bordáim között figyelt. Így megy ez errefelé, az ellentétek hazája. Az odafelé úton láttam az East Belfast F.C. stadionját, legalább lehet a közelben igazolni. Meg elhaladtunk az Ashfield-i lányiskola mellett, ami körülbelül akkora volt, mint a Papp László sportaréna kétszer, és kívülről is elég modernnek látszott. De valahogy ezeket a tökegyforma iskolai egyenruhákat nem tudom megszokni, tök olyan, mint a Harry Potterben a házak, a Griffendélesek itt is vörösek. Aztán vannak feketék, kékek, zöldek. És mindenki egyforma, van a szettben a pulcsi, meg a többnyire szürke szoknya, meg a fekete harisnya, és fekete cipő. Hazafelé úton meg nem láttam semmit, mert tök sötét volt. Azt viszont könnyen észrevettem, hogy a buszokon szemetelnek, pedig van rajta kuka, de a már nem használatos jegyeket minden gond nélkül a földre dobják. És nem csak a fiatalok.
Tinát jól felébresztettem mikor hazaértem, mert nem volt kulcsom, ő meg elaludt. Azóta itthon vagyok, netezek, és lassan majd alszom is.
Az itteni életről kiderítettem Tinától azt is, hogy itt a július környéke a legrosszabb időszak, mert akkor nagyon sok a tüntetés, és főként ezen a környéken is, amerre ők laknak. Olyankor állítólag kézzel tépik fel a betont, és dobálják a kocsikat. Júliusban nyaralni megyek inkább :) minél messzebb. Egyébként a Connswater környékén sok ház falára vannak is festve ilyen esélyegyenlőségi dolgok, csupa fegyveres képe díszeleg rajtuk. Állítólag olyankor itt nagyon nem éri meg külföldinek lenni, lengyelnek meg pláne nem, mert azokat utálják. A baj csak az, hogy a magyarokat is lengyelnek nézik. Szóval júliusban senki ne jöjjön ide. :)
Holnapra semmi tervem nincsen, az állásportálokat böngészem majd, most nem tudok már sehová sem menni, maximum sétálok egyet valamerre, ha jó idő lesz. Azt tervezem, hogy filmet nézek, és talán egy kanna teával befekszem az ágyba. Úgyis jövő héten megyek az NI számot elintézni, akkor már a job centeres munkákra is tudok jelentkezni, mert az például van bőven. Ma is néztem rengeteg melót, de mindenhova csak a jobcenteren keresztül elküldött jelentkezési lapokat fogadják el. De ha már az is meglesz, akkor lesz nekem munkám, mert lennie KELL!
A bejegyzés végére pedig jöjjön egy kis vidám zene, amit egy boltban hallottam, és mellesleg egy remek filmnek a zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=E-WBvWDFDD8
Ezzel kívánok most nektek jóéjt!
