Na halihó Mindenkinek!
Végülis ma se unatkoztam, azonkívül, hogy bár nem sok tényleges dolog történt, azért van mit mesélnem.
Szokásomhoz híven felkeltem torokfájással, bár ennek most az lehetett az oka, hogy tegnap sál nélkül mentem a városba. 11körül reggeliztem, ma nem szendvicset ettem, hanem csokis pelyhet (nem Pelyhest) tejjel :) Közben az urammal készítettük össze a csomagomat, mert hogy Nyilas Misi nemsokára pakkot kap :) Találtam ugyanis egy csomagküldő szolgálatot, akik Írország, Észak-Írország és Magyarország között vállalnak csomagküldést, egészen jutányos áron. 32 euróért elhoznak nekem 20kilónyi csomagot, ami az életemet menti meg. Ugyanis egy bőrönddel eljönni ide nem egyszerű, főleg ha hosszabb távra tervez az ember.Így meg azért nagyjából minden kiérkezik szerencsére. Holnap veszik fel Pécsen a csomagot elvileg, és kb két hét múlva ide is ér, remélem épségben. Addigra már, ha minden jól megy, nem itt fogok lakni, de majd átjövök Tináékhoz átvenni a csomagot. Jo ugyanis ma jelentkezett, hogy a srác még nem költözött el, de szerinte hétvégén már költözhetek is át. Szóval elvileg a szoba az enyém :) Ennek azért örülök, mert bár Tináékat se zavarom, azért ha nem muszáj nem szeretek alkalmatlankodni sokáig senkinél, Így is sokat segítenek, visszaélni nem szeretnék vele.
A felkelés és hasonlók utáni időszakot - mivel Geri elment itthonról, nekem meg ugye nincsen kulcsom - álláskereséssel töltöttem, rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, beregisztráltam a lehető legtöbb helyre. Aztán mikor Geri hazaért útra keltem, mert Tina meg Adri már bent voltak a városban, megbeszéltük, hogy talizunk. Útközben az ügyvédi irodába beadtam a jelentkezésemet a titkárnői munkára, a néni nagyon kedvesen elvette tőlem. Amúgy az iroda tipikusan Sherlock Holmes-t, vagy Poirot-t idézi számomra, régi, ódivatú bútorok, hatalmas megfakult papírtömegek, olyan hely, ahol nem az adatbázisból keresed elő a régi ügyeket, hanem átnyálazod az összes paksamétát......nagyon tetszett :) Remélem legalább visszahívnak, nem állítom, hogy a tökéletes személy lennék a pozícióra, de nem is vagyok rá alkalmatlan az biztos.
Aztán itt tartózkodásom alatt először buszra szálltam. Itt azért a buszos közlekedés is kicsit más. Inteni kell ha fel akarsz szállni, pedig van kijelölt buszmegálló, de ha nincs leszálló, és te állsz ott egyedül és nem intesz, akkor ott maradsz. Az is más kérdés, hogy az autók szívbaj nélkül beparkolnak a buszmegállóba, te meg sétálhatsz ki az úttestre, hogy fel tudj szállni. Napijegyet vettem, ami 3,50 fontba került, ezzel az adott napon bármennyi járatra felszállhatsz. Nem olcsó, és délután 3 után drágább is, de végülis kibírható, ha azt vesszük, hogy nem is buszozik feltétlenül minden nap az ember. Itt a helyijáratos buszok emeletesek, és rózsaszín-fehérek, tök mókásak. Útközben nagyon nézelődtem, most először láttam végre világosban is a belvárost. Hatalmas épületek vannak itt is, sok az építkezés, de ettől eltekintve egész hangulatos a belváros. Terveim között szerepelt még ellátogatni az Office Angels nevű helyre, ahol állítólag szoktak lenni irodai munkák, a cím is megvolt, meg is találtam de az Office Angels nem volt sehol. Kétszer is végigmentem azon az utcán, ahol elméletileg van, de nem találtam. Lehet a kis beugró utcákban kell megnéznem majd, hátha. A Belfast Metropolitan College-be végül nem mentem be, úgy gondoltam, hogy oda majd már akkor amikor tényleg meglesz az NI számom, meg átírom az önéletrajzomat is, az új címemmel, meg a kinti számommal, és akkor talán emberszámba vesznek. Viszont mire beértem a városba már csörgött is a telefon, és az egyik helyről, ahova kb félórával azelőtt küldtem el a CV-met, már vissza is hívtak. Az álláshirdetésből végülis nem feltétlenül derült ki a munkakör, csak annyit írtak, hogy Sales Assistant, az meg nagyjából vagy eladó, vagy promóció lehet, vagy ehhez hasonló. Mivel utcán voltam, mondtam a nőnek, hogy holnap visszahívom.
Sétáltam egy kört egyedül a karácsonyi vásárban, kóstolgattam, ahol lehetett, mert elég éhes is voltam már. Aztán írtam Tinának, hogy hol vannak, és végül a bevásárlóközpontban találkoztunk. Adrival ruhát kerestek maguknak a LIDL karácsonyi partijára, ahová majd mennek. Bementem velük pár ruhaboltba, de azért mindegyikben nehezen találtam volna az ízlésemnek megfelelőt. Az itteni divat elég furi, már fiatalon is olyan öregesen öltözködnek, és az igazán csinos ruhák meg nagyon drágák. Bettunak épp meséltem facebook-on, hogy találtam az egyik boltban egy olyan ruhát, mint amit ő viselt az esküvőn, 39.99 font volt (lehet számolgatni). Szóval a ruha nem lesz az az árucikk, amire szívesen fogok áldozni. Inkább félévente, amikor hazamegyek, beveszem magam a kínaiba, és ott jól bevásárolok. :) Amúgy kicsit olyan a város, mint Pest, ha a vásárló bemegy a boltba, itt sem nagy divat köszönni neki. Vagy csak túl prolinak néztem ki, tudták, hogy nem vagyok idevalósi és nem is itt fogom elkölteni a nem létező fizetésemet.
A nézelődés után perecet ettünk, ami nagyon finom, van belőle többféle ízesítés, az édestől a sósig mindenféle. Miközben ettünk Tina szóba elegyedett a pultos sráccal, aki megkérdezte, hogy valamelyikünk nem keres e munkát. Hát felcsillant a szemem. Az egyel arébb lévő cukorkás-édességes standhoz keresnek női eladót, akár teljes munkaidőben is. Az egyik eladó srác készségesen megadta a főnök telefonszámát, de nemsokkal azután a főnök meg is érkezett. Amúgy mind indiaiak voltak, vagy legalábbis valami hasonló nációból valók. Szóval azért nálam is kicsit bejelzett a vészcsengő, de hát bajom nem lett tőle meghallgattam miszter paymam-ot. Aszondta miközben kedvesen közelebb hajolt, hogy az átható izzadságszagától lehetőség szerint egészen biztosan felforduljon a gyomrom, hogy hát árulni kéne a cuccot. Mondom azt értem, de mennyiért, meg hogyan. Aztán itt kicsit homályba vesztek a részletek, mert nagyon elkezdett a munkamorálról beszélni, de annyit kihámoztam, hogy minél többet adsz el, annál többet keresel. Ez itt már nagyon teljesítményarányos bérezésűnek tűnt, mondtam is neki, hogy egy napot gondolkodom, aztán holnap visszamegyek megdumáljuk. Ehhez nem feltétlenül fűlne a fogam, maga a munka nem halálos, csak a legalitását illetően volnának kétségeim, és nem szeretnék rögtön az első héten belefutni az itteni hatóságokba feketemunkáért. És még az NI számom sincs meg, lehet ha holnap közlöm vele, rögtön vissza is vonja az ajánlatát.
Szóval azért munka terén, ma már felmutathatok eredményt, bár még nem ténylegeset, de mindenesetre biztató, hogy valami már fennakadt a rostán. Reméljük ennél lesz még sokkal, de sokkal jobb is.
Ma moziba akartunk volna még menni - végül úgy döntöttem egye fene elmegyek - csak Dönci sokáig dolgozott végül így moziba már nem lett volna értelme menni. Tina most lassan pihen, mert 6ra megy dolgozni, én meg holnap azt tervezem, hogy bemegyek végre nappal is a városba és kicsit fotózgatok végre, mert ez mindig elmaradt eddig. És akkor ti is láthatjátok képekben azt, amikről meséltem nektek.
Lassan én is nyugovóra térek, ilyen későn estére mindig megfájdul a fejem. Az otthoniak nagyon hiányoznak, de ma végre Morzsi Esztivel is sikerült beszélnem, ő ugye Angliában van, de ugyanannál a szolgáltatónál, mint én, ezért ingyen volt. Kicsit kidumcsiztuk magunkat a kinti életről, mint zöldfülűek. Most jövök rá igazán ennyi nap után, hogy végülis mire vállalkoztam egyedül, a Drágám nélkül, de erősnek kell lennem bármennyire is nehéz, mert én döntöttem így, ezért nekem kell vállalnom a felelősséget. Remélem senkinek nem is fogok csalódást okozni, ha már ekkora lemondások árán bevállaltam. Szeretném már látni azt a jövőt, ahol boldog családanya lehetek majd a kedvesem mellett, nem kell megélhetési gondokkal küszködni, nem kell azon gondolkodni hónapról hónapra mit fog enni a család, miből fogunk gyereket nevelni stb. Nem akarok óriási gazdagságot, hanem kiszámítható és tervezhető jövőt szeretnék. Ez minden.
Na de az érzelgős részből ennyit, remélem nem untatok még meg. Nem nagyon kommenteltek, lehet nem is olvas senki. Bár majdnem mindenkivel beszélek néha itt-ott, azért néha jó lenne, ha ide is böknétek néhány szót, hogy ne tűnjön úgy, mintha csak a magam szórakoztatására írnám a blogot.
Imádlak Titeket, vigyázzatok Magatokra!
Puszi!
