Na halihó Mindenkinek!
Amikor ezt a bejegyzést írom, éppen nincsen netem, de gondoltam megírom Word-ben, és akkor holnap csak be kell másolnom. Ugye mekkora ötlet? Na, a mesélést a tegnapi nappal kezdem tehát. Reggel ugye felkeltem, mert ez már napi szokásommá vált, bár a reggel az még mindig a délelőttöt jelenti. Jól bereggeliztem, mert ugye mentem a Job Centerbe. Megnéztem térképen merre is kell menni, bebuszoztam a központba és odasétáltam. Nálam volt egy csomó dokumentum, útlevél, személyi igazolvány, házassági anyakönyvi kivonatokat, születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazolás, amit előző nap kértem Jo-tól, bankszámlanyitási igazolás, stb. Vittem mindent, mint ha menekülnék. Ott megkérdeztem a srácot, hogy mit kell csinálnom, azt mondta, üljek és várjak csendben, hát ez nem volt éppen nehéz. Addig a számítógépeken böngésztem az állásokat, volt több is, amire beadnám/beadtam/ be fogom adni. Aztán nemsokkal az időpontom előtt – még jó, hogy korábban mentem – egy hölgy szólt, hogy én következem. Odaültem kicsaptam a papírjaimat az asztalra, elővett egy jó vastag paksamétát, és elkezdett kérdezgetni. Előtte még ki kell töltenem két adatlapot, az egyik magyarul volt, de ott is mindent megkérdeztem, magyar TB számot, anyja neve, apja neve, születési ideje, lakcíme, telefonszáma. Aztán volt egy angol nyelvű adatlap, ahol ezeket kellett újra leírnom, plusz még egy csomó mást is. Például az ideutazásom körülményeit, milyen légitársasággal érkeztem, mikor, honnan, hogyan jöttem Dublinból Belfastba. Ennyi erővel a bugyiméretemet is megkérdezhették volna. Muhaha. Aztán elkezdte kitölteni a papírokat, mindent megkérdezett, hogy voltam-e már az Egyesült Királyásgban, dolgoztam-e már itt, lakik itt családtagom, kérvényeztem már NI számot, stb. Rengeteg kérdést tett fel, de végülis nem volt gáz egyik sem. Aztán adott egy papírt, amivel igazolhatom, hogy megigényeltem a számot, maga a szám csak 4-6 héten belül érkezik meg, de addig már nyugodtan dolgozhatok. Aztán megkérdeztem a nőt, hogy hol tudok igényelni lakhatási támogatást (Housing Benefit), mert hallottam, hogy van ilyen, csak nem tudom, hogy jogosult vagyok-e rá. Azt mondta, ő azt nem tudja, de menjek ide meg oda, és ott majd megmondják. Aztán átballagtam a Lincoln épületbe, ahol a portás néni adott egy ilyen belépő kártyát, amivel felmentem az emeletre kérdezősködni. Ott se sorszámat nem kellett húzni, se nem szólítottak, úgyhogy csak nézelődtem jobbra balra. Utánam érkezett egy leányzó, aki feltűnően ideges volt, aztán kérdezte, hogy régóta várok-e már, és végül amikor megkérdezték, hogy ki a következő, akkor inkább magam elé engedtem, mert elég feldúlt feje volt. Végülis időm, mint a tenger, nem? Aztán kiderült, hogy itt csak olyanok igényelhetnek támogatást, akik maguk is lakástulajdonosok, szóval innen is átküldtek egy másik épületbe. Ott végre kiderült, hogy jó helyen járok, kaptam egy nyomtatványt (34 oldal!!!!!!!), amit majd ki kell töltenem. Egy részét majd Jo-nak kell kitölteni, az csak 4 oldal. Még az olvasásában sem értem a végére, de remélem ki fogom tudni tölteni. Onnan beballagtam a legközelebbi TESCO-ba, vettem virslit, kiflit, meg chips-et, aztán még sétáltam kicsit. Mondjuk elég csipős volt az idő, és már fáztam is, úgyhogy nem terveztem sokáig maradni. Az utcán odajött hozzám egy faszi, hogy csókolom adjak már neki két fontot, mert kell neki buszjegyre Newry-ba. Aztán úgy tettem, mint aki nem érti. Most mégis kevésbé ciki, mint az arcába vágni, hogy bocs, de nem. Utána bementem a Belfast Welcome Centerbe megkérdezni, hogy hol lehet eurót váltani, mert ugye elvileg a héten jön a csomagom, és azt euróban kell kifizetni. A Marks&Spencer legfelső (4.!!) emeletén volt pénzváltó, de közben sok szép ruhát, dekorációt , karácsonyi ajándékot láttam. Aztán hazabuszoztam, mert már igencsak kezdtem fázni. Úgy volt, hogy átmegyek Jo-hoz a kulcsért, hogy szerdán költözhessek, de aztán írt egy sms-t, hogy Gareth az előző srác, még nem ment el, és nem hagyta ott a kulcsot. Végülis nem volt gáz, mert tegnap még úgysem akartam áthozni a cuccom. Este konferenciabeszélgettem Krisztivel, Sziluval, meg az urammal, jókat röhögtünk, jó is volt. Aztán 11 körül megjött Tina, akkor beszélgetni kezdtünk, aztán végülis megnéztük a Honey2-t, és fent voltunk kb 4ig, hajnalban. Nekem viszont fel kellett kelnem korán, mert kaptam otthonról fordítást, és szerdára volt határidős. Gyorsan nekiálltam, nagyjából egész nap azt csináltam, meg megnéztem a szokásos oldalakat állások után, beadtam pár helyre megint. Aztán egész nap fordítgattam, úgy számoltam, hogy Jo-hoz csak este jövök, mert legjobb tudomásom szerint fél7ig dolgozik, de napközben írt sms-t, hogy orvoshoz, meg autószerelőhöz kellett mennie, így itthon van, jöhetek bármikor. Azért úgy voltam vele, hogy inkább befejezem a fordítást a Tináéknál, mert itt hátha nem lesz netem……be is jött. A cuccaimat gyorsan összepakoltam, mivel még ki se voltak pakolva a bőröndből. Dönci eljött értem, közben a lányokat kiraktuk a Connswater bevásárlóközpontnál, és utána vitt át Jo-hoz. Jó szar volt az idő, esett, és nagyon fújt a szél, és mellesleg nem volt éppen meleg sem. Jo nagyon kedvesen fogadott, amig pakoltam hozott fel nekem lepedőt, meg ágytakarót is. Sőt kaptam vállfát, meg két törölközőt is. (Hát mondom mi van itt, szobaszervíz is jár?) Aztán felhozott egy kávét, rakott mellé csokiba mártott mogyorót is. Sőt, még kaptam ajándékba egy könyvet is, az a címe, hogy a Próféta Kahlil Gibran-tól. Holnap szerintem neki is állok, nem hosszú és a nyelvezete sem tűnik olyan nehéznek. Kiderült, hogy ő is szereti Coelhot, megvan neki az összes könyve, szóval ha unatkozok, lesz mit olvasni. Aztán azt is mondta, hogy holnap majd veszünk nekem kislámpát, meg hétvégén a vőlegénye Robert hoz fiókos szekrényt is. Kérdezte, hogy kérek e íróasztalt is, de azt nem kértem, végülis így is elfértem kényelmesen minden cuccommal. A szobám igazából nem nagy, de végülis amire nekem kell, arra teljesen jó. Van benne két szekrény, egy jó nagy franciaágy, az ablakpárkányon van virág, meg kaptam egy gyertyát is. Kicsit meg is zavarodtam ettől a kedvességtől. Aztán Jo már délután mondta, hogy lasagne-val vár, hát nem ellenkeztem (Anya, most hogy irigykedhetsz). Lent gyönyörűen meg volt terítve, halk, lágy zene szólt, be volt üzemelve a kandalló is, csodás meleg volt a lakásban. A kaja hihetetlenül finom volt, csinált hozzá salátát, lilhagymával, koktélparadicsommal, meg jégsalátával, és meleg bagettet kínált hozzá vajjal. Megittunk egy pohár vörösbort is, és közben mindenféléről beszélgettünk. Elmesélte, hogy a vőlegénye Robert jön hétvégén és hozza a kislányát is, Amey-t, Alley-t, vagy Anney-t, nem pontosan értettem a nevét. Kedden ugyanis mikulás van, és ezt itt is ünneplik, felakasztott zoknival, és a Mikulás náluk is a kéményen keresztül jön……mondjuk itt jól megszívja, mert az égő kandallóban fog landolni.
Jo mesélt a politika helyzetről, meg arról, hogy Észak-Írországban honnan ered az ellentét a lengyelek és a helyiek között. Régen Észak-Írország, amikor még arról szólt a vita, hogy maradjon-e az Egyesült Királyság része, főként protestáns unionista volt. Aztán később egyre nagyobb számban kezdtek bevándorolni katolikus nacionalista érzelmű emberek. Mivel a lengyelek már akkoris nagy számban érkeztek, sokan politikai karrierbe kezdtek, és mivel alapvetően katolikusok voltak, így a nacionalistákhoz vonzódtak. Ez már önmagában is kivívta az unionisták ellenszenvét, és később a lengyeleket is ezzel azonosították. Innen ered tehát mindennemű feszültség. Munkaerőpiaci kérdésekről is beszélgettünk, Jo mondta, hogy az IKEA-ban látta, hogy van felvétel, és majd valamelyik nap elvisz oda, mert a héten már nem dolgozik. Ő egyébként rendezvényszervező szerűség lehet, mert rengeteg zenei rendezvényt szervez. Kérdezte milyen zenét szeretek, mondtam, hogy a hip hop-ot és az rnb-t nagyon, erre egyből előkapott egy STREETS albumot, és mintegy megjegyezte, hogy van egy DJ barája Chris, majd bemutat neki. Ismeri azt is, akir az Ocean’ Eleven meg a másik két rész pár filmzenéjét szerezte. És ő is szereti Johhny Depp-et. Szóval azt hiszem jóban leszünk. Aztán kaja után megkérdezte, hogy kérek-e fagyit. Mivel már fulladásig tele voltam, kedvesen visszautasítottam, de akkor jöttem rá, hogy az valójában nem is kérdés volt, hanem kijelentés. Elővette a vaníliafagyit, és mellé cukron, meg mézen pirított áfonyát, és azt rakta a fagyira. Hát nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy mennyi finom volt. Komolyan, érdemes kipróbálni. Aztán kaja után megpróbáltam belőni a netet, de valamiért nem sikerült, biztos én vagyok analfabéka hozzá. Jo azt mondta, holnap felhívja a szolgáltatót, mert állítólag Gareth-nek is először gondja volt, és hamar megoldották. Reménykedem benne, mert az álláskereséshez azért fontos lenne, hogy tudjak online jelentkezni. Szóval ez még várat magára. Ahogy ott ültem a kandalló előtt, nagyon kezdtem elálmosodni, úgyhogy mondtam Jo-nak, hogy lassan feljövök pihenni. Megkérdezte, hogy nem akarok-e a fürdeni, mert szívesen csinál nekem habfürdőt. Csinált is, gyertyákkal. Aztán a kádban ülve kezdtem gondolkodni, hogy most mire is véljem ezt a sok jóságot. Most komolyan, az ember olyan természet, hogy először megörül dolgoknak, aztán elkezd gyanakodni. Nem állítanám, hogy gyanakodnék, de tényleg miért ilyen kedves velem? Vagy csak alapból ő egy ilyen csupaszív ember? Hát nem tudom, mindenesetre még kicsit meg vagyok zavarodva, és nem sikerült ezt még feldolgoznom, de remélem itt nem csalódok. Mert a lelkivilágom azért nem stabil mostanság, hol ilyen hol olyan, jó lenne, ha legalább ebben biztos lehetnék. Úgyis annyi szőrnyűséget hallani mindig mindenhol, na nem mintha paranoid lennék, de sosem árt az óvatosság. Azért nyitott szemmel fogok járni…..aludni mondjuk biztos nem. Szóval most az új helyemen ülök, megy a Jóbarátok, bár kicsit már fáradok, lassan alszom is.
Remélem otthon minden rendben, és mindennap jó hírekkel jöhetek. Vigyázzatok Magatokra és egymásra.
Puszilok Mindenkit!
