Na hello Mindenkinek!
Ma már kaptam megrovást az otthoniaktól, hogy hol a blog.....hát kéremszépen a blog a helyén van, csak nem írtam bele :) Hát érdekel egyáltalán valakit? Ja, hogy igen? Akkor bocsánat. Elmondanám mentségemre, hogy nem időhiányra hivatkoznék, viszont ezután sem tervezem, hogy háromnapi gyakoriságnál sűrűbben írjak. Az ok nagyon prózai és egyszerű: egy nap átlagosan 20-30 jelentkezési lapot töltök ki, és 40-50 helyre küldök önéletrajzot akár emailben, akár álláskereső portálokon keresztül. Ezek után egyhez van kedvem: benyomni a Jóbarátokat, és gondolkodás nélkül bámulni ki a fejemből. Ettől persze a vállalt kötelezettségeimet nem mulasztom el, de nem is jelentkezem olyan gyakran, mint az elején. Azért a munkakeresés fárasztó, és valljuk be minél tovább csinálja sikertelenül az ember, annál fárasztóbb. De ugyebár senki nem mondta, hogy itt könnyebb lesz, bármilyen hihetetlen de itt se mézeskalácsból van az összes ház, pedig mennyire jó lenne. A kerítések pedig tényleg nem kolbászból vannak....szóval engem jól átvertek :)
Na, de akkor folytatnám a mesélést. Szóval pénteken felkeltem reggel, Jo már nem volt itthon, és tudtam, hogy aznap már nem is jön haza. A napi tervek között szerepelt a lakhatási támogatás utánajárása, és az összes McDonalds, KFC, Burger King és Subway felkutatása a városban. A lakhatási támogatással hamar végeztem, mert végülis eredménye nem lett. Azt mondta a hölgyemény, hogy meg kell várjam a munkanélküli eredményét, addig nem bírálják el a lakhatásit, de beadhatom, mert ha a munkanélküli eredménye megvan, akkor azonnal nézik azt is. Hát beadtam. Utána rendületlenül baktattam be a gyorséttermekbe, és kitaláljátok-e mit mondtak? Igen, NÉZZEM MEG A HONLAPON!!!!! Nem akartam mondani, hogy ma már vettem a fáradtságot és bejöttem nem kapok egy ingyen menüt? Pedig azért lassan több, mint egy hónapja nem mérgeztem a testem szeméttel, és hát az illat mindenesetre beindított egy-két folyamatot a gyomromban. De tudtam, hogy otthon vár az ebéd, nincs meló, nincs Meki :)
Mivel épp csak kicsit áztam szarrá az eső és szél kombinációjában úgy gondoltam inkább talán hazamegyek, de előtte még beugrottam a papírboltba borítékokat venni, mert egy darab borítékban hurcolászom az papírjaimat mióta itt vagyok, de az már inkább egy rohadt salátalevélre hasonlít, mintsem borítékra. Bár fáztam is kicsit, meg eléggé esett, Connswaterben gondoltam egyet, leszálltam a buszról és bepróbálkoztam az ottani Mekiben, és KFC-ben is: HONLAAAAAAAP.......ANYÁÁÁÁÁÁD :) Ha már ott voltam beugrottam a LIDL-be vettem mézet, mert annyira kívántam már a mézes-vajas pirítóst, és vettem sárgarépát is, hogy a gyomromat is kicsit kíméljem, meg tejet. Aztán hazakullogtam, megmelegítettem a kajámat és leültem enni. Közben az otthoniakkal skype-oltam, mert Activity party volt nálunk, és hát gondoltuk kipróbáljuk, hogy webcam-en keresztül beszállok én is. Hát a Hoffmann-família még így is lemosott mindenkit a színről, pedig azért voltak nem egyszerű találgatások:
Hofi: A filmben a legfontosabb szereplő.
Bori: Főszereplő?
Hofi: Nem, a másik. (mellék)
de hát ezt is kitaláltam. :) mert mi félszavakból is ;)
Olyan 9körül talán Tina és Adri is beugrottak egy pár percre, elhozták a leveleimet, amit még a banktól küldtek. A skype-olást úgy hajnali kettőig folytathattam a barátokkal, közben azért volt időm úgy közel 40-50 gyorsétterembe beadni a jelentkezésemet. Eddig két helyről írtak mindösszesen vissza, hogy kösz nem. :) Persze azért mindenhova ki kellett töltenem egy kérdőívet, amelyben arról kellett számot adnom, hogy egyes kijelentésekkel mennyire értek, vagy nem értek egyet. A végére már nagyon untam. 2körül, amikor elbúcsúztam a többiektől egyből zuhantam is az ágyba.
Szombaton Jo olyan 10körül jöhetett meg Robert-től, annyira felébredtem, hogy csukódik az ajtó, több emlékem nincs :) Aztán délben egyszercsak halk kopogásra nyitottam ki a szemem. Hozzátenném egy kis csíkon bámultam ki a fejemből. Jo bejött a szobámba, hogy mindjárt kész a reggel.....ez lehetett olyan dél körül. Én szombatra pedig nem is kértem szobaszervízt, de ám legyen, nem nagyon ellenkeztem. Egy gyors arcmosás után levonszoltam a testem a konyhába, ahol már várt a fullos angol reggeli. Volt tükörtojás, sült sonka, meg ulster fries nevezetű hát ilyen burgonyakenyér szerűség. Épp csak annyira ettem tele magam, hogy alig bírtam felkelni, utána még belém nyomott egy kávét is, szóval egyben megettem a reggelit és az ebédet is. Aztán egyszercsak közölte velem, hogy öltözzek fel, kapok 10percet és megyünk a tengerpartra. Igenis, értettem Főnök.
Autóval olyan 15 percre lehetett az a strand ahova mentünk, egyébként Crawfordsburn Country Park a neve, ebből is látszik, hogy a partra egy hatalmas parkon át vezet az út. Kis eredi ösvényen autókáztunk be, leparkoltunk és onnan sétáltunk tovább a parton. Nem volt éppen jó idő, de nem esett az eső, és túlzottan hideg sem volt, pont sétálós volt az idő. Fényképeztem őrült módjára, meg kagylókat gyűjtögettem, Jo néha kicsit szerintem idiótának is nézett.....mint, aki még sosem látott tengert életében. Láttunk hatalmas hajókat, meg azért a kilátás sem volt éppen rossz. 2-3 óra után azért már fáztunk is, meg végülis egy jó hosszú partszakaszon végigértünk, elindultunk vissza. A parkolónál volt egy kávézó, oda beültünk, Jo meghívott egy sütire, meg egy jóóóó forró csokira, ami azért 3 óra séta után nagyon jól esett. Utána hazajöttünk, leültem az ágyba el is aludtam kicsit, mert eléggé átfagytam. Gondoltam, hogy korán fekszem, de aztán egész jól felébredtem, és olyan 9 óra körül szólt Jo, hogy akár fel is díszíthetjük a fát........és ez el is tartott úgy hajnali 3ig :)
Először felraktuk a fényeket, de valahogy sosem volt jó, mindig le kellett tekerni és újrarakni. Aztán szétválogattunk 3 óriási doboz díszt, hogy melyik illik a fára. Rengeteg díszt raktunk az asztalokra, polcokra, a kandalló elé is, nagyon karácsonyi lett a hangulat. A meleget fokozta a kandalló tüze, és a vörösbor is. :) Én jól elvoltam egy kis plüss kutyával, ami pukizik és közben énekli a Jingle Bells-t, plusz felfedeztem néhány buborékfóliát is, Jo legnagyobb bánatára. Hajnalban már úgy ráncigálta ki a kezemből. Közben jól elszórakoztam a fényképezőgépemmel is, megörökítettem ezt a mókás estét. Mindenesetre kevésbé voltunk hatékonyak, mint amennyire jól szórakoztunk, de olyan 2 óra körül összeállt a karácsonyfa is. Persze még két hét van karácsonyig, van mit rajta csinosítani. Mondjuk egy atomtámadáshoz lehetett hasonlítani a nappalit, meg a konyhát, de végülis ettől volt karácsonyi a hangulat. Mondjuk attól nem, hogy közben DrumNBass-t hallgattunk :) Párszor skype-oltam is közben, dicsekedtem a mikulás sapkámmal, meg a csörgős mikulás zoknimmal is. Aztán 3 óra felé már kellemesen megfáradtunk, ezért inkább lefeküdtünk aludni.
Ma megint olyan 11körül bírtam először kinyitni a szemem, épp magamhoz tértem, amikor csörgött a telefon. Gyanúsan nem otthoni szám volt, ezért félve is szóltam bele. Egy pasihang volt, aki mondta, hogy az egyik takarítói állás miatt hív. Vissza kellett kérdeznem, hogy pontosan melyik miatt is, a közel 100közül, amire jelentkeztem. Aztán kiderült, hogy egy családhoz kell menni takarítani a belvárosba, heti kétszer két órát egyelőre. A részleteket már emailben leveleztük le, minden vegyszert biztosítanak, Jo elmondta, hogy milyen listát írjak nekik, mikre van szükségem (pl: felmosó, porszívó, tisztítószerek, stb.). Szóval elméletileg kedden reggel 8ra már megyek is először. Remélem valami rendes család, és nem 3 szintes lakásban laknak, amit heti 4 óra alatt kell kitakarítanom. Mindenesetre eddig ez egy jó dolog, ha másra nem esetleg későbbi referenciára jó lehet. Meg hát minimális bevétel is van belőle, ami jelen állásban a legfontosabb szempont.
Szombaton egyébként is jött levelem a munkaügyiből, hogy nem pályázhatok a munkanélküli segélyre, mert nem letelepedésszerűen élek itt. Én mondjuk azt hittem, hogy csütörtökön emiatt voltam az interjún, de ezek szerint nem. És nem is azt írták, hogy nem kapom meg, hanem, hogy nem pályázhatok. Jo utána is nézett, és végülis itt arról van szó, hogy előbb túl kell legyen ezen a letelepedéses interjún, de ahhoz, hogy meggyőzően tudjam bizonyítani, hogy itt akarok élni, olyan papírokat is kérnek (pl: a munkakereső kis könyvecske), amit meg csak úgy kaptam, hogy igényeltem a munkanélkülit. Ördögi kör. Mindenesetre, Jo leszedett nekem valami kiadványt a netről, ami direkt a migráns munkavállalóknak van, ott van egy telefonszám, amit fel lehet ilyen kérdésekkel hívni, szóval holnapra ez az egyik terv. Így kicsit nehezebb a történet, de amíg van kilátás bármilyen segélyt elérni, addig úgyis megyek utána. És remélem idővel meg már nem is lesz rá szükség.
Ma ezenkívül további állásokra pályázgattam, újabb álláskereső portálokon regisztráltam, bár egy idő után feleslegesnek éreztem, mert mindenhol ugyanazok a munkák vannak fent. De hát több esélyem van még így is, valami jóra bukkanni.
Nemsokára nyugovóra térek, holnap bankba is mennem kell, de azonkívül szerintem itthon leszek, és utánajárok ezeknek a dolgoknak. Agyilag teljesen le vagyok már nullázva, persze megyek tovább rendületlenül, de ez nem is fizikailag fárasztó, hanem inkább szellemileg, és eddig még nem nagyon térült meg semmi, de hát ez a tanulópénz az elején. A szekér is csak akkor megy, ha tolják :) Én meg tolom, amíg az út végére nem érek egyszer csak :)
Remélem otthon mindenkivel minden rendben, szeressétek egymást, és vigyázzatok Magatokra.
Puszik!
