Halihó Mindenkinek!
Ma erős fejfájással ébredtem, oltári nagy hülyeségeket álmodtam, és lehet ezért is aludtam meglehetősen zaklatottan. Délutánra viszont sétát terveztem. Az autópálya túloldalán van egy hatalmas park, azt gondoltam körbesétálni. A sínek és az autópálya fölött átível egy átjáró, azon mentem keresztül. Az átjáróról kiválóan látni a városi repteret, ami igencsak közel van Tináékhoz, egész pontosan az út másik oldalán. És még ennek ellenére csak nagyon kicsit zavaró, hogy egész nap gépek repkednek el felettünk, körülbelül annyira hangos, mint egy főút mellett lakni. Itt még a vonatot is jobban hallani. Felkerekedtem tehát a kis fényképezőgépemmel, és bevetettem magam a parkba. Bár már ősz van, azért így is gyönyörű volt. A közepén van egy hatalmas tó, és körülveszi egy kis folyó. Belül a park legközepén hat hét focipálya van, ezenkívül van egy hatalmas parkoló, játszótér, és kosárlabdapálya is. Sőt, úgy vettem észre kiválóan alkalmas a park, futásra is. Melegebb időkben, talán tavasszal talán érdemes lesz igénybe venni. A vízben rengeteg kacsa, sirály, és hattyú van, sőt olyan madarak is, amiket még életemben nem láttam. A parkoló pedig tele van ludakkal, de nem az otthoni falusi félével, hanem gigászi méretűekkel. Rendesen féltem volna tőlük, ha nem ők féltek volna jobban tőlem. Így a harc viszonylag korán és sérülésmentesen dőlt el, köztem és a ludak között. Volt egy bácsi, aki azért merészebb is volt, kézből etette a hattyút, ami egyre mohóbban kapkodott a kenyérmorzsák után. Hát én ilyennel tuti nem fogok próbálkozni. Mivel egyedül sétálni nem is olyan jó, miután körbeértem távoztam. Bár haza még nem volt kedvem jönni, ezért elsétáltam Jo házáig, csak hogy jobban memorizáljam az utat, mert eddig csak sötétben volt szerencsém. Igazából nem bonyolult, kb két utcával Tináék felett lakik. Aztán hazajöttem, megnéztem egy filmet, meg összekészítettem az NI interjúra az irataimat, aztán 7-re mentem át Jo-hoz aláírni a szerződést, meg nagyjából átbeszélni a dolgokat. Minden megmutatott, nagyon nagyon kedves volt, azt mondta bármit használhatok, az egyetlen házi szabály, az hogy egymás szobájába nem megyünk be, és ha főzök, akkor el is mosogatok utána. Nekem ezek olyan magától értetődőek is, de nem baj, hogy elmondta, tudom mihez tartsam magam. A lakás még mindig gyönyörű, most hogy minden részletesen láttam is még jobban tetszik. Az egyetlen gond, hogy nincsen mikró, de ha belegondolok, hogy mire is használnám, meg tudom oldani nélküle is az életet. A szobámban a hétvégén festeni is akar, mert egy helyen le van kopva a festék (hát annyi baj legyen, de ha ragaszkodik hozzá :). Jo 7től este fél7ig dolgozik általában, szóval a nap nagy részében enyém az egész lakás. Esténként meg én már úgyis a szobámban ülök és vadul skype-olok. Amúgy Jo jövőre eladja a házát, de itt egy ház eladása 3 hónapos papírmunka, tehát mire lenne is jelentkező, még onnantól számítva is legalább 3 hónap, amíg ténylegesen el tudja adni. Ez engem talán azért nem fog érinteni, mert amikor már jön a kedvesem is, el kell költözzünk onnan, mert 3unknak kicsi a lakás, tehát még az is könnyen meglehet, hogy ha Januárban a kedvesem tud jönni, akkor Jo vendégszeretetét csak addig élvezhetem. Ez egyfelől elég rossz, mert megint költözni kell, és anyagilag sem jó, mert kettőnknek albérletet bérelni eleve a duplája, plusz mindenhol elkérnek egy hónap kauciót, így eleve 1000font úszna ki a zsebünkből, amennyit meg isten tudja meddigre tudunk összespórolni. Másfelől, ha kiköltözöm Jo-tól, az annyit jelent, hogy már nem leszek egyedül és ez végtére is kárpótol valamennyire. Jo amúgy nagyon kedves volt, hazahozott kocsival, mert szakadt az eső, és azt is mondta, hogy szerdán, ha beköltözöm, főz valamit. Sőt, ha még ez se lenne elég, azt is hozzátette, hogy van pár barátja, akinek van étterme, bárja stb, megkérdezi őket, hogy nem kell e valakinek munkaerő. Bárcsak, de azért nem éljük bele magunkat. Ugyanakkor azt is mondta, hogy régebben vállalt a környéken kutyasétáltatást is, óránként akár 10fontot is kifizetnek, ha valaki elviszi sétálni az ebet. Mondjuk eleve nem is értem a logikát, hogy minek tart kutyát az, aki nem viszi el sétálni. De sebaj, ha nekem ebből lehet mellékes jövedelmem, hát nem állok az útjába. Szóval végtére is egész sikeres volt a nap, holnap már lehet átviszem pár cuccom, hogy ne egyben kelljen mindent.
Tina este hozott nekem péksütiket, jól megtömtem a hasam almás táskával, meg csokis táskával, meg mazsolás tekerccsel is. Jó dolgom van nekem itten, nem kétséges ;) Remélem idővel ezt majd viszonozni is tudom valahogy.
Holnap megyek a Job Centerbe, remélem minden simán fog menni, és ezek után már senki nem áll az utamba, hogy munkát találjak.
Mára ennyi, holnap a parkos beszámolómat képekkel színesítem, aki fent van facebook-on, ott már meg is nézheti őket, ide sajnos kicsit nehézkésebb feltenni.
Vigyázzatok Magatokra, puszilok Mindenkit!
