Na hello Mindenki!
Rájöttem, hogy talán okosabb lenne, ha kétnaponta írnék. Egy nap nem történik annyi minden, amennyiért érdemes lenne új bejegyzést kezdeni, bár ettől függetlenül, amennyire grafomán vagyok még egy nap semmivel is megtöltenék egy oldalt. Na de, hol is hagytam abba? Ugye a költözésnél. Csütörtökön volt ugye az első teljes napom, amit itt töltöttem Jo-nál. Éjjel egész jól aludtam, bár voltak még fura, idegen zajok, meg itt a repülőket is jobban hallani, de viszonylag jól aludtam, jó meleg is volt. Jo-t egyébként lehet ezentúl inkább Anyunak kéne hívnom. :) Reggel (volt az már délben is), bár Jo is nemsokkal előttem kelt fel, teát főztem, átfutottam a szokásos álláshirdetéseket, aztán Jo mondott pár jó ötletet, hogy hova vihetném be az önéletrajzomat, el is küldtem pár helyre. Az internetet végül sikerült megoldani, nem is volt olyan nagy ördöngősség, bár fel kellett hívni a szolgáltatót, amit Jo meg is tett, bár amikor az instrukciókat adták nekem kellett beszélnem a nővel. Lépésről lépésre elmondta mit kell tennem, ami nem a megértés hiánya miatt volna kicsit lassú, hanem azért, mert az én laptopomon ugye minden magyarul van, és miközben mondta, hogy mire kattintsak, gyorsan fordítanom kellett fejben. A probléma korántsem volt olyan hatalmas, mint gondoltam, és meg is tudtuk oldani. 1:0. :)
Koradélután bevásárlókörútra indultam, gyalog. Elég hideg és szeles volt az idő, húztam kesztyűt, és elkelt a fülvédő is. Elsétáltam a Connswater-be erősen gondolkodtam a szolin is, mert hiába szedem újra a fogamzásgátlót az arcom még mindig rohadtul nem jött rendbe, komolyan, mintha tényleg a második kamaszkoromat élném.....vagy az elsőt és a másodikat egyszerre. Minden nőiességemet elvesztettem az esküvő után, még jó, hogy a szervezetem legalább addig türtőztette magát. Azért mindenesetre rohadtul kiábrándító ez az egész, a lelkiállapotom sem lesz jobb tőle. A szolit végül kihagytam, ezek olyan luxusok most, amiknek eljön az ideje, ha már lesz munkám. Merthogy bármily meglepő még mindig nincs. De persze még mindig nem futottam ki az időből, és azért még mindig nagyon bizakodó vagyok. Szóval LIDL-be mentem, ahol vettem rizst, meg ilyen konzerves csirkefalatkákat szószban, meg vettem egy konzerv kukoricát, meg vettem egy kis csokit, meg kekszet, valamint egy doboz vajat. A fagyasztópultból meg választottam magamnak dobozos meleg ételt. Ami nem volt más, mint egy francia étel a quiche. Ez egy tejszínes tojással összeütött lepény tészta, amit megtöltenek mindenféle finomsággal. Itthon beraktam a sütőbe, megsütöttem, és a felét megettem, salátával. Nagyon fincsi volt, jól is laktam vele. Este még egy kis csokis kekszet nassoltam. Amíg Jo hazaért, addig átböngésztem a lakhatási támogatásos papírokat, de a felére nem is tudtam válaszolni. Úgyhogy inkább Barátok köztöt néztem (próbáltam), meg skype-oltam pár emberrel. Úgy volt, hogy átmegyek a Tinához, de rengeteg cuccal jöttem haza a boltból, és mire megkajáltam, már nem volt kedvem kimozdulni. Jo is hazaért olyan 10körül, akkor még tévézett, és mondta, hogy majd utána megnézzük együtt a papírokat. Én feljöttem addig gépezni, aztán elaludtam, úgyhogy a papírmunkából nem lett semmi. Mikor felébredtem, még filmeztem egy kicsit, aztán aludtam.
Ma reggel elég furán, és rosszul ébredtem, pedig jól aludtam. Megint rámtört az érzés, hogy úristen nem lesz munkám, nem lesz semmi, kész, vége mehetek haza. Ezek a rohamok úgy átlag két naponta jönnek.......a végén majd percenként, és szülni fogok :P Nos, tehát levonszoltam magam a konyhába, Jo egyből kiszúrta, hogy valami nem frankó, aztán elmondtam neki. Mondta, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi para. Meg is mutatta a reggeli újságot, hogy van benne pár állásajánlat, meg mondott újabb ötleteket, hogy hol próbálkozhatnék. Aztán nekiálltunk a lakhatási támogatásos papírok kitöltésének, de neki is beletört a bicskája pár kérdésnél, és még csak a 10. oldalnál se jártunk a 24ből. Aztán inkább jónak látta felhívni az irodát hátha tudnak segíteni. Ott végülis annyival lettünk okosabbak, hogy addig nem igényelhetem meg ténylegesen, amíg nem jön meg az NI számom, és amíg nem igényeltem munkanélküli segélyt. Na, akkor azt gondoltam, hogy munkanélkülit mire fel kapnék, le is tettem róla. De Jo nem hagyta annyiban, felhívta a központi munkaügyet is, ahol azt mondták, hogy elméletileg nem lehetetlen, hogy kapjak, menjek be a legközelebbi munkaügyibe kérdezzem meg. Ehhez is van egy úgynevezett "Habitual residency test" - azaz életvitelszerű letelepedési teszt, ami egy interjú, ennek során meggyőzően kell bizonyítani, hogy életvitelszerűen akarok tartózkodni az Egyesült Királyságban. Bementem a legközelebbi munkaügybe, a Holywood Roadon, ami gyalog kb öt perc, és türelmesen vártam a soromra....úgy egy órát. Nem vagyok türelmetlen, mert elfoglalom magam, mindig érdekességeken gondolkodom. Aztán mikor sorra kerültem elmondtam a néninek, hogy mit is akarok, kérdezte a nevem - ilyenkor olyan jót röhögnék az értetlen arcokon, amikor le kell betűznöm a nevem - meg a címem, aztán átküldött egy másik asztalhoz, mert neki meghalt a gépe. Ott egy fiatalabb csajszi ült, de lehetett akkora, mint egy kisebb hegy, mindenesetre kedvesen mosolygott, és nagyon segítőkész volt. Jövő hét csütörtökre kaptam időpontot az interjúra, amelyre 3 nyomtatványt kell kitölteni majd. Mivel így is hiánnyal küszködnek, csak az egyiket tudta odaadni, az is 24 oldal, úgy látszik gyors-és gépíró végzettségem lesz itt idővel. Na, a népszámlálásban nem kérdeztek ennyi hülyeséget, mint itt. És ráadásul már amiatt is belefutottam értetlenkedő tekintetekbe, amikor megkérdezték, hogy a férjem dolgozik-e, és azt válaszolom, hogy igen Magyarországon. Akkor először megkérdezik, hogy elváltam-e, amin jót röhögök, hiszen 20 másodperccel előtte kérdezik meg, hogy férjnél vagyok-e. Aztán nem értik, amikor meg elmagyarázom, hogy a mi a tényleges helyzet, jönnek a sajnálkozó, meg zavartan mosolygó nézések. Hát kösszépen. Én ilyenkor mindig kedvesen mosolygok rájuk. Azt mondták, hogy a hiányzó két nyomtatvány miatt fél órával az időpontom előtt érkezzek, bár ha ez 24 oldal, akkor kötve hiszem, hogy fél óra elég lesz a másik kettőre. Ott is gondolom a csontig lerágják rólam a húst, aztán majd jól a képembe nyomják, hogy sorry no money, így jártál. Ám ne így legyen. Ha kedvező a döntés, akkor már jogosult leszek a lakhatási támogatásra is. Remélem, vagy nagyon csúnyán koppanok párat. Komolyan bízom benne, hogy kapok valami kis anyagi támogatást, már azzal nagyon ki lennék segítve, ha legalább a kajámat fedezné, akkor nem kéne attól tartanom, hogy előbb utóbb éhenhalok. Előbb utóbb meg talán valami munka is adódik. Jön a karácsony, biztos sok helyen, ha csak alkalmi munkára is, vesznek fel embereket, nem létezik, hogy nekem ne jusson valami egy bárban, étteremben, hotelben, vagy boltban. Eladói munka sok van, meg sok hirdetést találni kirakatokban is.
Miután végeztem a munkaügyben, útközben még beugrottam a Park Avenue hotelbe, ami útba esett, megkérdezni, hogy nincs e valami meló......nem volt, de legalább megpróbáltam. Aztán bementem a Tesco-ba, vettem öblítőt, meg mosószert, mert jövő héten illene már mosni is. Hazajöttem, fel volt fordulva az egész lakás. Jo meg nyakig a felmosóvödörben, a szekrény aljában, vagy ahol éppen volt hely. Nekiállt nagytakarítani, meg segítettem neki a szobámban kifesteni pár hibát, meg lefestettük a radiátort, mert csupa kosz volt. Holnap jön a karácsonyfa, amit majd segíthetek neki feldíszíteni. Ezt se mindig értem, hogy itt miért díszítik fel 3 héttel előbb a fát, és sokan közvetlenül karácsony előtt újat vesznek, élő, földlabdás fát. Vasárnap egyébként is jön Robert és a kislánya, Jo már meg is vette neki a tündéri rózsaszín forgós széket, rózsaszín kis asztalt, meg egy irtó cuki sapka-sál párost. Nagyon édes, komolyan. Sőt, Jo meghívott a szentestei estebédre is az édesapjával, valamint a nagynénjével. Lesz pulykasült, meg sütőben sült krumpli, párolt répával, kelbimbóval, paszternákkal, desszertnek meg trüffel (hagyományos angol trüffel nem Rachel módra: "a hús jó, a lekvár jó, a sodó jó" - "ennek lábízeeeee van" Jóbarátok), valamint karácsonyi süti. Már a hallatán jóllaktam. Aztán este Jo a barátaihoz megy vacsorázni. Itt is úgy tűnik tradíció halálra enni magunkat. :) Lehet, ha lesz rá lehetőségem csinálok valami magyar kaját (na, biztos nem beiglit). Szóval jó dolgoknak nézek elébe. Amúgy Jo nagyon kedves, állandóan mesél valamit, meg mindig olyan lelkes. Vacsora közben is kérdeztem, hogy van e tálca, amin ehetek a szobában, erre mondta, hogy nincs, de holnap elmegy és vesz. Meg kapok majd kis asztalt is, meg kislámpát is, holnap kifestjük szépen a szobát, meg lent a nappaliban rakunk fel még képeket. Meg felhozta a szobámba a nyomtatóját, hogy ha akarok nyomtatni, akkor tudjak. Meg benézett a szobámba egy piperetáskával, amiben volt egy kis törcsi, meg egy szappan, és kérdezte, hogy nem kérem-e, mert ajándékba kapta, de neki nem kell. Elfogadtam. ;)
Feljöttem a szobámba, mert lent még nagy a rendetlenség, nem is akarom Jo-t zavarni, és elkezdtem állásokat pályázgatni. Volt konyhai kisegítő, eladó, recepciós stb, és találtam egy olyat, hogy Christmas Santa Bus. Ez egy karácsonyi szórakoztató busz, ami a karácsony előtt egy hétben járkál körbe a városban, és a gyerekeknek vannak rajta szórakoztató programok, meg városnézés. Oda kerestek lelkes munkatársakat, és írták, hogy néha be kell öltözni mikulásnak, vagy manónak. Hát ez egyébként is tetszene, bár csak átmeneti, de beadtam az önéletrajzom. 10 perc múlva csörgött a telefonom, egy pasi volt, aki mondta, hogy látta a jelentkezésemet. Azt mondta voltak már jelentkezők, de több embert is felvesznek, és holnapra tudunk e időpontot egyeztetni. Mondtam, hogy persze természetesen. Az EUROPA Hotelt mondta, ami a belvárosban az egyik legnagyobb, és legjobb hotel. Azt mondta napközben még visszahív, és megbeszéljük a részleteket. Mekkora lenne beöltözni Rudolfnak, vagy Mikulásnak :) Én jót rögöhnék. Közben meg Jo nekemadta a kutyasétáltatós névjegykártyáit, amiket anno ő hordott körbe a környéken. A hétvégén szerintem elszórok párat, hátha keresek valami kis mellékest. A kutyákat amúgyis imádom, szóval ezt még élvezettel is csinálnám. Sőt közben a csomagom miatt is hívtak az SRT Trans-tól, holnap este 7-8 között jönnek Belfastba, szóval holnap meglesz a köpenyem, a plüssmacim, meg a többi cipőm, meg csomó jóféle dolog. HURRÁ.
Most Jóbarátokat nézek, később lehet megnézek egy filmet is, holnap meg bemegyek a városba szétszórni pár önéletrajzot, hátha.
Remélem otthon Minden okés, és mindenki ezerrel a karácsonyra készül, lázasan keresi az ajándékokat. Tőlem idén nem kaptok semmit, jó hír nekem, nem kell időt és pénzt ráköltenem, rossz hír nektek. De ez van, majd egyszer bepótolom, ha milliomos leszek. Ha-ha-ha.
Jóéjt Mindenkinek!
Puszi!
