Eljött végre a mai nap, amikor is útra kelek......illetve már útra keltem, jelen bejegyzés egy autóból történik :) Nemsokára édesapámmal találkozunk, egy utolsó ebéd erejéig, aztán ki a reptére, ahova remélhetőleg jön Zsófi is, hogy tőle is elbúcsúzhassak. Azt hiszem mindenkitől sikerült illőn búcsút venni, akitől nem, az csak is idő híján eshetett meg ;) 

Ma vegyes érzelmekkel keltem. Tulajdonképpen folyton a sírás kerülget, de valamiért nem jön ki.....na nem mintha nem lennék valahol belül iszonyatosan szomorú a helyzet miatt, de ugyanakkor izgatott vagyok, hiszen végre valóra válhat megint egy álmom. Reméljük még nagyobb sikerrel. Van sok tervem kint, végre tényleg gyakorolhatom a nyelvet, bár félek is, hogy első körben hogy fogom megértetni a hülye észak-íreket ;) de idővel úgyis belejövök majd. A hétvége még úgyis pihenéssel telik, bevásárlással, illetve már egy kiadó szobát is megyek megnézni szombat délután a Tinával. Este meg állítólag vacsit főz, és jönnek a Dönciék is. Valahol tök várom ezt az egész levegőváltozást, meg az új (jobb) életet is, de nem volt könnyű ezt a döntést meghozni, hiszen most már nem csak egy féléves ösztöndíjról beszélünk, ahonnan majd úgyis hazajövök. Pláne, hogy a számomra legkedvesebb embert kellett itthon hagynom. A munkakeresésbe fogom magam ezerrel belevetni jövő héttől, meg a papírmunkák intézésébe. Közben azért majd feltérképezem a várost, igazi turista módjára. Remélhetőleg képeket is tudok majd feltölteni ide, és megoszthatom Veletek az élményeimet....már persze ha érdekel valakit :) Ha nem, akkor nekem jó lesz pár év múlva visszaolvasni, hogy milyen hülyeségeket írtam ide :) 

Most egyenlőre ennyi a bejegyzés, remélem sűrűn tudok majd jelentkezni, bár ha nem, akkor jó eséllyel, azért mert kaptam munkát :) Ha bárki bármit hozzászólna a dolgokhoz, tegye bátran, nem akadály ;) 

Puszilok Mindenkit!